Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: TÁRGYESET - Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…
BUDAPEST 2015 június 5 A Horvát gyerekeknek nem sok jót tartogatnak a még előttük álló esztendők. Talán Ilona a kivétel. Attila – akit amolyan kis tudósnak ír le környezete, gyenge fizikummal –, huszonkét évesen, 1873. május 6-án halt meg, „hosszas szenvedés után” . Az egyetemi könyvtár udvarán ravatalozták fel – az intézménynek akkor már édesatyja volt az igazgatója. Furcsa ötlet. (Éppen eny nyi idős volt 1870-ben Petőfi fia, Zoltán, amikor végleg kivonult saját sikertelen életéből.) Ifjabb Horvát Árpád orvosnak tanult. Morfiumot vett be, így végzett magával, második házassága első esztendejében, harminckét évesen, 1887 februárjában. Greguss Gizellá val együtt készült éppen a medikusok farsangi báljára. Harminckét éves volt. Nem ez volt az első házassága. O’Egan Mary az első fele sége, aki haláláig végigbetegeskedte azt a két évet, amíg együtt éltek. Született egy fiuk is, 1882-ben vagy 1883-ban, Tibor . Róla adatokat nem találtam. Az Egan család – James Egan személyé ben, aki angolt tanítani érkezett magyar földre – a 19. század legelején költözött Pestre. Jeles tagjai a famíliának az utolsó fiumei alkormányzó, Egan Lajos , valamint Ede, akit Ruténföld kormánybiztosaként 1901-ben gyilkoltak meg állomáshelyén. Lajos Viktor nevű unokája pedig a különös életű magyar-indiai festőművész, Amrita-Sher Gil férje volt. Ifjabb Horvát Árpád öngyilkosságát követően özvegye újra férjhez ment, Mirkovszky Gézá hoz. Lotz tanítványa, freskói több budapesti épület enteriőrjét, például a Baross Kávéházét díszítették. Egyike volt az Ezredévi Kiállítás épületei tervezőinek. 1899-ben halt meg, 44 évesen, elmegyógyintézetben. Gyászjelentése szerint: „Önemésztő lázas tevékenysége okozta fényes elméje elborulását.” Horváth Árpád, a heraldika és címertan elismert tudósa 1894-ben, 74 évesen halt meg. Kopott feliratú kő alatt, abban sírban nyugszik, amelybe korábban két fiát is eltemették (Fiumei úti temető: 36/2. parcella 3. sor, 14. sírhely). Végjáték Julia 1868 januárjától szorul állandó ápolásra, szoros orvosi felügyeletre. Harminckilenc éves. Folytonos kínok között, súlyos lelki tehertételek hálójában vergődve várja a halált. Fiai – Zoltán is –, Ilona, a leánya, néha-néha meglátogatják. Gyulai is, akinek ennél sokkal többért is hálás lehet: utolsó barátságáért, emberi kapcsolatáért. Egyik tanítványát, munkatársát ajánlja nappali szórakoztatóként, hogy majd felolvas neki. Tóth József napról-napra egyre többet tud meg az asszony nyomorult helyzetéről, többet mint egész családja együttvéve. Tanúja annak is, amikor Horvát Árpádné leírja atyjának, és Tóth elolvashatja, mi minden történt a házaspár kapcsolatában, ami elviselhetetlenné tette Petőfi özvegyének életét. Értesül róla, hogy a levélben Julia arra kéri atyját, térhessen át a katolikusról az evangélikus hitre, hogy elválhasson az urától, s hogy elválaszthassa a fiait, gyermekeit az apjuktól. A levelet soha nem küldte el a címzettnek. Noha többszöri nekifutásra befejezte: „Reszketve várja válaszát boldogtalan s a sors által annyit zaklatott leánya Julia”. Tóthnak diktálja le Horvát Árpádnak szóló utolsó üzenetét (amiből már idéztünk korábban): „...hogy síromban minden ala koskodástól mentve nyugodtan lehessek, akarom: ne háborgassa meg ott álmomat az, ki életemben nem tudott és nem is akart volna mást tekinteni bennem, mint csak buja állati szenvedélye köteles megosztóját.” Eljut Horváthoz az utolsó üzenet, Tóth viszi el a Hét Bagoly-házba, aztán még néhány nap, és 1868. szeptember hatodikán minden véget ér. A levél másolata, a Szendrey Ignácnak szánt üzenet, Arany és Petőfi levelezése, Julia naplótöredékei, más írásai, Petőfié is, Tóth Józsefhez kerültek. Őrizze meg – kérte az asszony –, de ne hozza nyilvánosságra a tartamát. A tényt se, hogy létezik. Tóth betartja az utasítást. A Szendrey-család úgy tudja, a levelesláda a halott mellé, a koporsóba zárva a föld alatt enyészik semmivé. Csak amikor Szendrey Juliát exhumálják (1908), hogy sokat szenvedett testének maradványai a Petőfi-családdal egy sírhelyre kerüljenek, derül ki, hogy nincs mellette semmiféle ilynemű tárgy. Majd 1925-ben kerül Mikeshez Tóth József (meghalt 1912-ben) egyik leszármazottja révén. Tóth egyébként – és egyáltalán nem mellesleg – elismerésre méltó karriert futott be a pedagógiatörténetben. Mint Pest megye tanfelügyelője tett igen sokat az elemi iskolai oktatás megmagyarosításáért. Több, ma a fővároshoz tartozó településen, Budafokon, Kispesten, Újpesten őrzik, őrizték nevét utcák, kitüntetések. Síremlékét halála századik évfordulóján Budafok és Újpest önkormányzata közösen állította újra a Fiumei úti temetőben. Tóth József egy 1870 körüli fényképen
