Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Kassai Ferenc: Egy kiállítás margójára
BUDAPEST 2015 május 21 jövőjének a záloga. Néhány példa: a közlekedés szekcióban valódi hungarikumként láthat az érdeklődő magyarországi hidakat. A hídépítésben Széchenyi István óta mindig valami újdonsággal rukkoltak elő a magyar mérnökök, elég a budapesti Erzsébet vagy Szabadság hídra, a Balaton-melléki kőröshegyi völgyhídra vagy a szegedi Móra Ferenc hídra emlékeztetni. A járműipar területén, az autóbusz-gyártásban, az aviatikában sokáig meghatározó, mi több élenjáró szerepet játszott a magyar tudás, és tevékeny részünk volt a Hold- és Mars-járó megkonstruálásában is. A világon egyedülálló láncnélküli kerékpár, a STRINGBIKE feltalálása is két magyar mérnök nevéhez fűződik. A Pest és Buda közötti híd ötletét először Zsigmond király vetette fel 1436-ban. Mátyás király is állandó márványhíd építését fontolgatta, a trójai híd mintájára, ám az ötlet megszületésétől számítva több mint négy évszázadot kellett várni arra, hogy a Pestet és Budát összekötő első kőhidat megnyissák a forgalom előtt. A Lánchidat végül is Széchenyi István hathatós munkájának köszönhetően, 1849. november 20-án avatták fel. De emlékezzünk arra is, hogy a századfordulóra Budapest városképe látványosan megváltozott. A báró Podmaniczky Frigyes által vezetett Fővárosi Közmunkák Tanácsának égisze alatt kidolgozták a város általános rendezési tervét, ennek során kiépültek kör- és sugárútjai, lezajlott a Belváros rendezése is. Egyik évről a másikra nőttek ki a semmiből egész városrészek sokemeletes bérpalotákkal, üzletekkel, forgalmas utcákkal. Bár akkoriban az Andrássy úton már omnibusz, a Király utcában pedig villamos szállította az utasokat, ezek a járművek nem biztosítottak elegendő férőhelyet az 1896-ra tervezett millenniumi kiállításhoz. A turisták várható rohama miatt a Millenniumi kiállításhoz nagy kapacitású közlekedési megoldásra volt szükség. A földalatti vasút első szerelvényei a tervek elfogadása után két évvel, 1896. május 2-án, az ünnepségek első napján, a világon – London után – másodikként már el is indultak. Mindez az építészek és mérnökök összehangolt jó munkáját dicséri. A mai Budapest építészeti, kultúrtörténeti arculata már el sem képzelhető nélkülük, akárcsak a fővárosi házak, udvarok sajátos világa nélkül. E múltbéli példák alapján azt hiszem, a társadalomnak és a politikának is fel kell ismernie, hogy az építés az emberiség gazdasági és kultúrtörténetének egyedülálló, semmi mással össze nem hasonlítható területe. Épített világunk nem más, mint a természetnek az emberi léthez alakított része, ezen belül egy nemzet közkincse. Olyan közkincs, amelyben együtt, egymást feltételezve van jelen az alkotó egyén és a társadalom, a múlt és a jelen. Épített környezetünk a kor gazdasági és politikai viszonyainak pontos tükre. Minden kor épít, teremt és őriz – amivel a saját és további nemzedékek életminőségét határozza meg. Az eredményeképpen megvalósult létesítmények a nemzeti vagyon maradandó elemei, amelyek műszaki-gazdasági értékükön túl is alkalmasak jelentős értékképzésre, fejlesztések beindítására. Az épített világ alakítása során születő döntések esetenként évszázadok kulturális kincsét őrzik meg. A Kreatív Magyarország című nagyszabású európai kiállítás is erről győzhetett meg bennünket s remélem újabb bemutatóinak látogatóit is. Az építés folyamatos tevékenység, mely évszázadok egymásra halmozódó tapasztalatait foglalja magába és fejleszti minden időben a kor igényeinek megfelelően. A politika, a társadalom és az építésügyi szakma megkerülhetetlen, közös felelőssége az, hogy közmegegyezésre alapozott program alapján biztosítsa épített környezetünk fejlesztését és védelmét. Jövőnket úgy kell alakítanunk, hogy a világ- és a nemzeti örökség részévé lett múlt megőrzése biztosítható legyen. ● A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke Épül a millenniumi földalatti forrás: FORTEPAN
