Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Tosics Iván: Tempelhof esete Berlinnel
BUDAPEST 2015 május 12 A fentiekből talán levonható az a következtetés, hogy a helyi népszavazás, mint sokak által a legdemokratikusabbnak tekintett részvételi forma esetenként antidemokratikus döntésekhez vezethet, mivel olyan emberek uralhatják a szavazást, akik érdekeltek a területen, aktívak, és erős érdekcsoport mozgósítása befolyásolja őket. Ennek megfelelően az is megállapítható, hogy a „szakértők” szerepe nem mindig negatív, esetenként jobban képviselhetik a közérdeket, amelyet formális demokratikus eszközökkel nehezebb megvalósítani. Kellene egy koncepció Bármelyik értelmezés is volna a szimpatikusabb az olvasónak, legalább két nagy kérdés megmarad: hogyan lehet Berlin lakáskrízisét kezelni a jövőben? Hogyan lehet a polgárokat hatékonyabban bevonni a nagy projektekről szóló tárgyalásokba? A berliniek erősen hisznek a demokráciában, és a legtöbbjük gondolkozása környezet- és társadalom-tudatos. Így a történtek megértéséhez mélyebb összefüggéseket kell keresni. Ebben segíthet az alábbi néhány gondolat, amelyek a történéseket szorosan követő helyi megfigyelőktől származnak. Nem maguk a javasolt fejlesztési tervek voltak rosszak, hanem az, ahogyan ezeket bemutatták, továbbá az önkormányzat és a fejlesztők hozzáállása. A tervezett állapotokat felvillantó rajzok igényes épületeket mutattak, egy potenciálisan igen költséges könyvtár-épületet, és egyáltalán nem megfizethetőnek tűnő lakásokat. Az egyik NGO a tárgyalások folyamán azt javasolta, hogy ültessenek fákat azon a határvonalon, amelyen túl a zöldterület az ígéretek szerint örökre zöld maradt volna, de ezt az önkormányzat elutasította azzal, hogy „fontos a rugalmasság”. Ez széles körben bizalmatlanságot keltett, sokan kezdték úgy gondolni, hogy a város tervei nem kellően átláthatóak. Innen már csak egy lépés, hogy arról beszéljünk: „...általános bizalmi válság van a kormányzat és kapcsolódó gazdasági csoportok, valamint egy egyre nagyobb lakossági csoport között, amely elveszítette a hitét abban, amit a kormányzat szükségesnek és a lakosság érdekében állónak hirdet”. Ezek Thomas Knorr-Siedow, egy berlini kutató szavai. Zárógondolatként megint őt idézem: „A város saját szóhasználatában a sokszínűséget, demokráciát és lakossági részvételt hangsúlyozza. De sok ember kirekesztve érzi magát. Egyrészt ott vannak a szegények és azok, akik nem tudják tartani pozícióikat a társadalom és tér gyorsan változó nagyvárosi rendszerében. Másrészt ott van a fiatalok, magasan képzettek növekvő kreatív osztálya, amely a város fejlődésének motorja, de rendkívül bizonytalan gazdasági körülmények között él. Mindezek fényében szükség lenne a befogadó fejlődés és a társadalmi részvétel egy új elméleti koncepciójának kidolgozására.” Gondolkodjunk együtt Thomas Knorr-Siedowval, milyen kellene hogy legyen ez a koncepció? ● Makett a tervezett beépítésről Thomas Knorr-Siedow felvétele
