Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Buza Péter: TÁRGYESET - Köbcsi meg a felpolcolt történelem
BUDAPEST 2015 május 8 Szóval! Mondja a család, főleg a fiam, ne aludjak, ne is legyek egyedül most már itthon. Bármikor bármi... Úgy hogy többnyire ott vagyok a nőnél. De nem azért, mert nő! Érted? Ezek azok a polcok. Csuláktól kaptam őket. Hetven éve. Lestyán Sándor lakásából valók. Csulák Mihályt meg a feleségét azért fogadta be negyvenötben a Károly körút lakásába – akkor éppen Somogyi Béla útnak hívták a Tanács körutat –, mert túl nagy volt. Sok négyzetméteres rendes polgárlakás. Számított rá, hogy valakit beköltöztetnek mellé. Mégis csak jobb, ha ő választja ki azt, akivel osztozik. Ez a Csulák – tanárember eredetileg – nem nálunk, nem a Szabadságnál dolgozott, de egyazon brancshoz tartoztunk. Lektorként kapta a fizetését az Atheneaumtól. Azt tudom, hogy Lestyán a háború előtt előkelően lakott, fent, a Várnegyedben, de a ház romossá vált az ostrom során. Kimentette, amit tudott, gondolom, onnan került át Pestre ez a két darab. Mikor átköltözött a Somogyi Bélából az Astoriába, nem vitte magával. Csulákék meg a halála után nekem ajándékozták. Link volt. Nagydumás. Akit akart, bekerített. Tudta, ha valaki vezető, annak vadásznia kell. Rábeszélte az elvtársakat. Ő tanította meg az új urakat lövöldözni. Abban egyébként egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Lestyán maga értett is hozzá. Éppen ez volt a legfőbb trükkje. Mindent el tudott hitetni magáról. Minden szerepet el tudott játszani. Már régen meghalt, amikor megtudtam, hogy zsidó! Hát mindenfélét el tudtam volna képzelni róla, csak éppen ezt nem! Hatalmas, szép szál pasi. Magas, jó kiállású magyar úr. Elegáns. Gál Franci volt a szeretője – vagy a felesége? – Aztán meg... Rohamosan vénülök. Döbbenetes, hogy semmi nem jut eszembe... Na! Rafael Márta. Egy zsidóé? Eszembe nem jutott! Isteni fej volt. A világ legtehetségesebb szélhámosa. Zseniális. Mert még tisztelték is érte. Nagyvonalú csavarosságával még a károsultjai megbecsülését is kivívta... Ritka kombináció. Imponált nekem. És nagyon nagy dologként gondolok máig arra, hogy egy szerkesztőségben dolgozhattam vele. Azt a történetét ismerte például nem csak a szakma, de a közönség is, amikor a berlini olimpiáról az akkori lapját a Friss Ujságot a Duna-kanyarban lévő nyaralójából „tudósította”... Huszonnégyben születtem, már Pesten. Bánátiak, délvidékiek vagyunk, a két testvérem még ott látta meg a napvilágot. A nagyapám – Lauder, az volt a nevünk – parancsára jöttünk át Magyarországra Trianon után. Az nem lehet, hogy az ő unokái szerb iskolába járjanak, szerbül tanuljanak! Átköltöztek. Nyitottak Kőbányán is egy csemegekerekedést. Így lettem Kőbányai György. A papám vitte a boltot. Sokat egyszerűsödött az üzleti életünk akkorra. Ott, Délvidéken volt nekünk sajtgyár, kvargligyár külön is, minden hülyeség. De nem tudom pontosan. Mikor én már kérdezgettem volna, egészen más dolgokról beszélgettünk. A negyvenes évek elején. A Szent Lászlóba jártam. S a szocdempárt székházában lógtam. Oda jártam a haverjaimmal tízéves korom óta. Nem a szocdem eszmék miatt persze. Hülyülni, szórakozni, a lányok miatt. Rendes ember már tízévesen is csajozik. Nem tudtad? Tény, lehettem volna cserkész is, egészen más haverokkal. De engem persze hogy nem vettek fel a a csapatba. Még az evangélikus cserkészeknél egy ideig lehettem apród. A ranglétrán nem léphettem tovább. Tizennyolc éves lehettem, amikortól bejártam a Népszavához. Kezdtem írogatni az Ifjúság Hangja rovatnak. Péktanuló voltam. Nem fejeztem be a Szent Lászlót, apám meghalt, anyám azt gondolta, keressek inkább kenyeret. Hát a pékeknél azt biztos lehet. Percek alatt beléptem a pékek szakszervezetébe. Ott vett kézbe Marosán. S indított el a pályán. De hamarosan másfelé vitt a vonat. Bergen-Belsenbe, anyámmal, testvéremmel. Tényleg, nem is tudom, hogy a bátyám pontosan hogy élte túl? Meghalt már, meg se kérdezhetem. Én, köszönöm, simán. Már ahhoz képest. Negyvenötben itthon voltam. Leépülök az utóbbi években, sokat romlott a memóriám. De azt máig látom magam előtt, hogy plakátokon hirdetik: megjelent a Fényszóró! Balázs Béla lapja. Köbcsi meg a felpolcolt történelem szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László TÁRGYESET
