Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Horváth Júlia Borbála: DÉL - Mézelixír
BUDAPEST 2015 május 3 széd idén új termékkel jelentkezett: tessék, tessék, itt a provanszi házisajt, a köményes, a csilis, hozzá az ízes sörretek... – a kaptárkezű mézes fahéjas és mákos modellel állt elő, a savanyús a fokhagyma évét hirdette meg, a húsos sonkalében pácolt malacfüllel rukkolt ki, a csirkés az aranysárga lábakra esküszik, és figyelem: Krisz már a nyárelőn elnyerte a legjobb aszalt-eladó címet... – elismerőn bólogatnak a standosok, ha nem is minden részlet, de a lényeg nagyon izgatja őket: ...tessék mondani, mivel jár a kitüntetés? – érdeklődik a szépasszony (virágot a szépnemtől). Leginkább maradással, csókolom, mert azt jelenti, hogy megy a bolt... – Krisz kihúzza magát, és zsebből kínálja a kesuval kevert mazsolát, a vásárlók szorgalmasan szedegetik a hullott magot. A déli terítékhez egzotikus érdeklődök is csatlakoznak, a raszta lány és a szír szőr, egy pár ők, árnyaltan fogalmaznak: kiadni tessék a tíz dekát... – utána sodródnak tovább a zsákmánnyal, hagyják, hogy lopva bámulja őket a közönség. Végül hosszasan elidőznek Irénkéék szomszédságában, hol nejlonzacskóba csomagolt paszulyt és kólásüvegbe töltött tejszínt kínálnak. A rasztalány hosszasan nézegeti a hősi ősi csomagolást, barna ujjakkal bogozgatja a masnit, a szír szőr türelmetlenül az utca túloldala felé tekintget; dizájntermelőkhöz szoktatják őket a nem is oly távoli keleten. S valóban, éppen szemben, a piac oldalában fényeskedő kirakatban a megszokott rend szerint kelletik magukat a termékek. Házunk tája, aranybánya... bio- és ökotermékeink tápanyagtartalma különösen magas, hozzáadott adalékanyag nélkül... – bévül roskadoznak a polcok a biobbnál biobb élelmiszerektől. Itt van mindjárt a kilencórás rozskenyér, a permetezés nélküli fürtös paradicsom, a zsírmentes joghurt és a joghurtvaj, a válogatott szárazbab, a gyömbérgyökér, az aprított zsályalevél és a báránymix – utóbbi nem összetévesztendő az ismert diszkóművész egyvelegeivel –, sokkal inkább rozmaringos-mentás fűszerkeverékről beszélünk, bárányok ehetővé tételéhez. Kapós termék a görög, török olívabogyó, az ahogy tetszik módon sajtolt olaj, a tisztított rózsahéjú burgonya, a hangérien paprika, és lehengerlő az olasz tésztaválaszték; mai akció: mézelixír. Nézzenek körül, itt minden szermaradék-mentes termék, élőflórás trágyázással készült importáru... Úgy, úgy...– biccentenének a túloldaliak, ha lenne idejük és kedvük fejtegetni a rengeteg idegen nyelvű feliratot; ők igazán jól ismerik a rovarfogó lapok kihelyezése és a trágyahordás rejtelmeit. Az én nyolctojásos csigatésztámnak párja nincs... nekem meg címeres zacskóm nincs, amibe csomagolhatnám... – szontyolodnak az Irénkék, de nem kívánják termékeiket tízezrekért biová minősíttetni. Inkább vezetik szorgalmasan a permetezési naplót, és tanítgatják a tudattalan vásárlót: álkofák azok... nézze meg, aranyos, ha túl egyenes paprika keveredik a kanyargósak közé, az biztosan a nagybaniról származik... – Imre bácsi viszont nem ilyen szigorú. Állandó programja neki a készülődés. Minden reggel az eget, a szelet kémleli, karózza, óvja a palántákat, betakarítja a termést, legyint a jégesőre, és szalmakalappal száll szembe a napkitörésekkel. Egykor hamuval és kávézaccal dúsította a földet, eská végezte a gyomirtást, rádióhallgatás közben mángolta a torma-, a majoránnalevelet, szidta az argentin importkörtét és az arcátlan almabehozatalt, s hosszú túrái alatt saját kutyával derítette fel az avar alatt lapuló szarvasgombát. Mára megváltozott az élet, ő is halad a korral, és az őstermelői fogásokat az internetről tanulgatja. Cserzett ujjakkal botladozik a klaviatúrán, s amikor Irénke nem látja, előszedi a ládafiába bekészített üveget, és nagyot húz a legtutibb mézes elixírből.●
