Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Horváth Júlia Borbála: DÉL - Mézelixír
BUDAPEST 2015 május 2 Kettes asztal: tojás. Hármas asztal: a mézes. Négyes: tehén- és kecskesajt, sajt, túró, tejföl. Ötös asztal megosztva: háztáji tojás, száraztészta, gomba (vizsgált). Hattól a tízesig zöldségek. Ugyannak a cégnek tetszik lenni? – nem mintha fontos volna, de a szóba elegyedés fontos kelléke a piacozásnak, pörögnek a szavak, mint légy az asztalon... – ilyennel ne is tessék példálózni, azért mert parasztok vagyunk, még patyolat tiszta a kamránk... – mint a galamb-szedte búza... Ezek után nehéz jót mondani, leghelyesebb alapos bevásárlással emelni a kedélyeken: két kilót, négy kilót, hatvan dekát, három párat és egy jókora csokrot kérek; vendégeknek lesz... – hűvös zacskó szétpattan, salátából, spenótból, sok kicsiből jön össze kilója. Igyekezni kell, mert hazáig a java elhervad, s marad a magyarázkodás: mára nem jutott jobb; szép legyen vagy finom? A multisodás a kiskereskedőket sem kerüli; a sarki fűszerest próbálják ötvözni a plázás hűtőkamrák magányával, takaros boltjaikban mosoly és törődés. A mennyezetről porlasztott vízpermet vidámítja a petrezselyemlevelet, az okosmérleg fölismeri a karalábét, és minden zöldséghalom fölé kifüggesztették a termelő arcképét, hadd lássa a vásárló, ki alapozta meg vasárnapi ebédjét. Odébb színes csúszdák, kisautó és babakészültség, a kisnövésűeket nyers répával kínálják a gyerekkuckóban. Brrr... – Irénke néni a digitális receptnyomtató szerkezet láttán meginog kissé, végül törli kezeit a fáradt kékfestőben, őszre újat vesz elő a tisztaszekrényből. Addig viszont rengeteg munka vár még rá. Mint minden idényt, ezt is őstermelői alázattal kezdte: tejfölös poharakba dugdosta a magokat, a fűtöttszobába bemenni is alig lehet a sok csetresztől. Nem szabad agyonkímélni a palántákat, mert akkor a szabadban is kényeskedni fognak... – konyharuhával mesterséges szelet gerjesztett délelőttönként, kereszthuzatot délutánonként, úgy tornáztatta az ígéretes magoncokat. Amikor cseperedett az idő, reggel kihurcolta őket az udvarra napozni, este meg be, végül az éjszakai fagyokat jobb belátásra bírta, alaposan aláganajozott, és megkezdődött az érdemi érés. Közben gyűlt az esővíz a hordókban, a törpeháztáji gazdaságos fenntartásának fontos tényezője, a fúrt kút elapadt a nyáron, ha kevés a csapadék, lehet lehúzni a redőnyt. Rebesgetik, hogy a krumpli termeléshez ezentúl bizonyítványra lesz szükség, kinéz hát egy jó OKJ-s képzés, ahol betanítják arra is, hogyan gazdálkodja ki a mikrocsepegtető- rendszer kiépítéséhez szükséges manit. Szép napunk van ma... – nyújtózik spárga őnagysága, két ágyással arrébb a paradicsomok ágaskodnak, cékla, karalábé, káposzta hízik földi barlangjában, mígnem Imre bácsi megfelelő nagyságúnak látja őket ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárja. Akkor maga mellé veszi hű Irénkéjét, bajosan összebatyuznak, és az öt harmincötös személlyel nekiindulnak a fővárosnak. Önálló standot bérelünk, aranyos, nyolc éve fizetjük a piacpénzt... – már nem is tudják elképzelni, mi mással tölthetnék a nyugdíjas kasszát, mint a termelésből származó aprópénzzel. Indulás előtt Irénke még gyorsan a pakkba töm pár marék csalánt, a virágágyásból kirántja a négy legjobban fejlett büdöskét, és a tavalyi dáliahagymákat. Soká’ tartott idén a hideg idő, később indult a piaci szezon... – s futólag zsebre vágja a legvastagabb hegyű filctollat. Még az este elhatározták, ha törik, ha szakad, emelnek, és az uborka árcéduláját ötven forinttal feljebb írják. Ez az igazi biotermék, Imre bátyám, ne legyenek szégyellősek megkérni az árát... – A szomszéd árusok már rég megtették, és hát nem is illik alájuk kínálni, Irénke gonddal kerekíti a kora nyári ötszázas hasát. A termelőtársak zöme ibolyavirágzáskor találkozik először az évben, azután együtt nyomják őszig, majd téli álomba merülnek, s így megy ez, idejük végezetéig. A szom-Mézelixír szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Az évközi próbálkozások divatos kísérlete a háztáji termelés. Van, akinek megoldást jelent, másoknak kikapcsolódás a föld túrása, egyikük sem jár rosszul, kérdés, jól-e. Falusi, városi kedvvel lát neki a művelésnek, gazdagsága függvénye a gazdasága. Minden szinten törődés szükséges a sikerhez, de a hírekkel ellentétben, lelki tényezők nem befolyásolják túlságosan a termést: mindegy annak a paradicsomnak, végül ki eszi meg. A városi piacokon elkülönülnek a csoportok, Irénke néni és Imre bátyám a realisták táborába tartozik, a szír szőr pedig csak kapkodja a fejét. DÉL
