Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Szántó András: Bauhaus a Bucsinszkyban
iparművész volt. Nem tudom, hogy szólt a diplomája, de tény, hogy művésze volt a szakmájának. A nagyapám ugyancsak ügyes ember lévén, díszlettervezőként és díszletüzemek tulajdonosaként több tucat film készítésében részt vett. Nemcsak tehetséges volt, hanem tökéletes úriember is, aki a jólétet és a nyomort egyaránt eleganciával viselte. Volt egy óriási mondása: a tanult embernek nincs párja, pláne, ha intelligens. Tőle ezt senki nem vehette el, hiszen bármit megcsinált. Pedig nem tanult semmilyen szakmát, »csak« zseni volt.” (Lakáskultúra, 2003.) A Bucsinszky enteriőrje alapvetően a korabeli minták és Bauhaus-elképzelések részbeni megtestesítője volt. A formák mellett a színek is jellemzőek, ez a művész-iskola szinte minden „hitvallásában” a piros-sárgakék alapszínek hatásosabb alkalmazásával hirdette a megújhodást, életrevalóságot, a tervezésnek a mindennapi élethez való alkalmazkodását. Az ötlet megvalósításához, kivitelezéséhez sok nagyszerű ember hozzájárult, akiket Bucsinszky Lajos korábban megismert. Harsányi Adolf például. A Newyork ká véház bérlői a századfordulótól 1920-ig a Harsányi testvérek voltak. Ezután Adolf kávégépek forgalmazásával, illetve konyhai berendezések kereskedelmével foglalkozott. Testvére, Ferenc visszavonult a saját közös házukba, melyet az 1911-ben vásárolt Népszínház utcai telekre építtettek. Az ötemeletes bérház megtervezését sógorukra, Lajta Bélára bízták. Felépülte után ebben a házban nemcsak a Harsányi-, de a Leiters dorfer–Lajta és a Káldor család több tagja is lakott, egy időben Kozma Lajos is. Ebben az épületben működött a tulajdonos cége. Ők szerezték meg a Bucsinszky számára a korszerű német konyhai főzőállványokat és az edények egy részét is. Bodor Ferenc szerint (internetes cikke a kávéházak formai megújulásáról): „ahogy a lapokban írták, a legkor szerűbb konyha, mindenféle technikai újításokkal, különféle forralókkal, adagolókkal. Egy kis Amerika állt itt, a körút és a Wesselényi utca sarkán, és igen hamar népszerűvé vált”. Közreműködött a Heisler bútorgyár. A Bauhaus típusú terveiről akkor már külföldön is ismert üzem sok kisszériás terméket gyártott, egyedi kivitelezésre szívesen vállalkozott. Egyik fő művész-kapcsolata Kozma Lajos volt, akinek terveiből karosz székeket, kisbútorokat, irodai munkaszékeket és éttermi, kávéházi berendezéseket is készítettek. A kávéház Heisler karosszékeit egészen biztosan Kozma tervezte, mivel egy a kereskedelemben előkerült és azonosított Kozma-munkaszék pontosan ugyanilyen rugózó, fém háttámla-felfüggesztéssel készült. Heisler József Thököly út 171. szám alatti üzemének 1928-as hirdetésében a következőket olvashatjuk: „Tömeggyárt mányok kemény- és puhafából, kávéházi, vendéglői, irodai, szállodai, iskolai berendezések. Székgyár.” A linóleumpadló elkészítését Rácz József vállalta. Az Andrássy út 34-ben lévő irodájában voltak kiállítva a minták, melyekhez alkalmanként megszerezte a szükséges alapanyagokat. Az akkor divatossá váló modern (absztrakt) rajzolatú, élénk színű padlókból sokat láthatott Bécsben és Münchenben. Karl Bertsch építész ugyanis 1929-30-ban már több étterem, üzlet, szálloda (sőt luxushajó) padozatát hasonló formákkal és színekkel tervezte meg. Pecsek István, a Murányi utca 39-ben mű ködő asztalos készítette a beépített bútorokat, a ruhatári pultot, a tálalószekrényeket és más egyedi berendezést. A bútorok festése mellett a mester a speciális nitrófényezést is elvégezte, amit – a festéktípus újdonsága miatt – még kevesen vállaltak. Seiler Armand, a „villanyszerelő” mester sokkal több volt, mint amit a hirdetéseiben elárult magáról. Már 1911-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja. A Bucsinszky bonyolult kivitelű armatúráit, függő világító 22 BUDAPEST 2015 április A belső tér látványterve
