Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Szántó András: Bauhaus a Bucsinszkyban
A hajdani Angol kávéházról számos újságcikk és könyv megemlékezett már, különös tekintettel Rejtő Jenő regényének egyik főhő sére, Vanek úrra: ugyanis a tulajdonos, Van ek József volt a névadó. A Tizennégykarátos autó fejezeteiben Rejtő érzékletesen örökíti meg kávéházi emlékeit, s az öreg kávés kissé sajátos öltözékű alakját. Ifj. Vanek József 1900 után adta el az üzletet, és „kalandor” lett, világkörüli útra indult. Az Angol a tízes évektől részvénytársaságként működött, többek között politikusok tanyájaként, de a világháború után egyre gyengébben – 1930-as bezárásig. 1931-ben Bucsinszky Lajos (1874–1946) vásárolta meg és alakította át, létrehozva a főváros egyik új szenzációját. A Felvidékről jöttek A felvidéki származású Bucsinszky család a magyar vendéglátás-történet színes, de későbbi politikai szereplései miatt megosztó famíliája volt. Hoppál Mihály professzor meséli (napkut.hu 2003, lejegyezte Solymosi Zsuzsanna): „Kassai lengyel családból szár mazom. A nagyszüleim Bucsinszkyak voltak, akik a Felvidéken nyitottak egy kis éttermet. Később a család egyik ága Pestre jött (...) Annak idején kaszinóengedélyt csak nagyon derék, tisztességes, megbecsült embernek adtak, és az egyik Bucsinszky azon kevesek közé tartozott, aki Budapesten kaszinót nyithatott. Volt egy nagyon híres Bucsinszky-kávéház is, a Művészek kávéháza. Mindez a háború előtti időkben történt.” Vagyis a professzor Lajosnak távoli rokona. Egy korai adásvételi ügyletben jóval korábban ugyancsak felbukkan a név: Bucsinszky Magdolna (Keller Györgyné) „majorosnő” a Budapest-Kültelek, Lipótmező, Fő út 20. címen lakott. De róla végképp nem tudjuk, hogy ehhez a családhoz tartozott-e. Az extra invencióval átalakított, az új tulajdonos nevét viselő kávéház gyorsan divatba jött a művészek, a színházi emberek körében. Sok költőről, íróról, a Magyar és a Nemzeti Színház művészeiről szólnak a legendák. Nagy Lajos híres regényét (Budapest nagykávéház) döntően erről a törzshelyéről mintázta és ott is írta, Kiss Manyi nem túl jól sikerült házasságai között innen indította ragyogó színészi karrierjét, Vészi Endre bu dapesti napjaira emlékezve említi: „Az első menet, a korai, a néma bámulaté volt, vagy pontosabban a néma bámészkodásé. Így láttam a Bucsinszky kávéház Wesselényi utcai kirakatában Karinthy Frigyest, amint az ívpapír fölé hajolva, szépen rajzolt töltőtollbetűkkel verset ír.” Az új tulaj jól ismerte a neves üzleteket, sokszor végigjárta őket tapasztalatokat gyűjtve, és úgy döntött, nagyot újít, nem áll be a megszokott sorba. Jó ismerősével szövetkezve tervezték meg a stílust, és építésziroda bevonása nélkül meg is valósították. Az átépítésben közreműködő szakemberekkel is közvetlenül vette fel a kapcsolatot, hogy mindenből a legjobbat tudja kiválasztani. Az ötletadó és fő tervezőművész Básthy István volt, aki a 30-as évekre már komoly nevet szerzett magának. A Magyar színházművészeti lexikon szerint Básthy (1896–1970) díszlettervező; pályája 1923–1927 között az Unió Színházaknál – Magyar, Király, Belvárosi, Blaha Lujza, Andrássy úti Színház – indult. 1936-1940 között dolgozott a Nemzeti Színházban és különböző zenés szórakoztató színházakban is. 1945 után az Ifjúsági, a Miskolci Nemzeti és a Pécsi Nemzeti, valamint az Állami Déryné Színháznál készített díszletterveket. Szecessziós, romantikus vagy realista színpadképeket egyaránt alkotott. 1923-1963 között Bp.-en és Berlinben több film díszletét tervezte.” Legyünk pontosab bak: az 1923-as Egri csillagoktól az 1964-es Új Gilgames címűig összesen 54 magyar filmét. Berlinben ismerte meg a Bauhaus alkotóit, különösen az Oskar Schlemmer és Weininger Andor által fémjelzett színházi kísérleteket. Básthy színpad- és kosztümterveinek ötletadói közt bátran megjelölhetjük ezt a közeget a formai hasonlóságok és elsősorban a létrehozó gondolkodás és érzelemviláguk miatt. Básthy, a zseni és a kismesterek Nem volt építész. Ezt Ferkai András nagy szerű könyvében (Pest építészete a két világháború között) is említi: „a tervező nem építész, hanem iparművész vagy autodidakta volt (a telefonkönyvben kellő homályossággal tervezőművésznek nevezte magát), s ez az enteriőr zűrzavaros, zsúfolt képén meg is látszik.” Hogy valójában milyen szakmá ja, eredeti mestersége lehetett, arról Básthy István nevű unokája (lakberendező, üzletember) így emlékezett: „Minden korábbi otthonomat magam építettem fel. Ezt a képességet az apámnak köszönhetem, aki építő Bauhaus a Bucsinszkyban Szántó András Divat volt régen kávéházakba járni, divat lett a kávéházakról beszélni, és divat lett újra oda járni Budapesten is. A kávéházak történeteiben azonban a megújulás, átépítés egy-két mondatos megemlékezései rendre kikerülik a stílusváltásokat, pedig a luxushoz és vendégváró környezethez mindig hozzátartozott ez a fajta frissülés – a divat követését fontos vonzerőnek tekintették a korabeli tulajdonosok. 21 BUDAPEST 2015 április A Bucsinszky kávéház bejárata (1932)
