Budapest, 2014. (37. évfolyam)

3. szám március - Szegál Tamás: Emlékezet és látvány

Rejtélyes izgalom szállja meg, aki Silvio Monti munkái közé téved. Az érzés hol könnyed, hol szorongató, elgondolkodtató, de ott gomolyog mindenütt a szoborfejek, az ősi kultúrákat idéző barna, fekete, sárga és vörös táblák között. Természetes, magától értődő, kellemes izgalom. Sokszínű, helyenként groteszk és ironizáló, de sosem torz és disszonáns. Simonffy Márta

, a kiállítás kurátora éppen ezeket a gesztusokat, izgalmas életerőtől duzzadó formákat látta meg Monti varesei műtermében. Lenyűgözte a művész sokoldalúsága; hiszen EMLÉKEZET ÉS LÁTVÁNY Silvio Monti kiállítása a Nemzeti Múzeumban

Szegál Tamás

Arcok. Fejek. Felbontott, felbontatlan és el nem küldött levelek. Kézírás hullámzó sorai, hurkok, ívek, szófoszlányok. A háttérben tekeregnek, kővé dermedt fekete homokba kanyarítva óriásira nőnek előttünk; majd visz

szavonulnak, hogy ismerős arcokat hozzanak elénk. Valóban éltek ők, vagy csak mitikus hősök? Ahogy Silvio Monti mesél róluk, a néző elgondolkodik: hol ér véget az ember, hol kezdődik a legenda, és hol a történelem?

22

BUDAPEST

2014 március