Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Csontó Sándor: A NAGY HÁBORÚ - Affér az Országos Kaszinóban
A Lipótvárosi Társaskör gyűlésén javasolták, hogy a Margit-hídi gyalogjárda közveszélyes volta miatt a pesti hídfőtől a Lánchíd budai hídfőjéhez közlekedő propellerjárat rendszeresen közlekedjen. A Magyar Automobilclub jelentése szerint rendkívül sok gondot okozott az elmúlt évben az elavult gépjármű-közlekedési szabályrendelet és a rendőrlegénység tollbuzgósága, ami betudható az automobil működési módjára vonatkozó tudatlanságuknak. Az immár tűrhetetlen állapotok miatt tervbe vették a rendőrközegek kitanítását célzó praktikus kurzus létesítését. A Royal Orfeumban mérsékelt árú Valde mar Psilander előadások kinema szkeccsen, a Medgyaszay kabaréban Szép Ernő Idá ja, a Steinhardt mulatóban a Szarvasbőgés látható márciusban. A Nyugat folyóirat recenziója szerint Bródy Sándor eddigi leg nagyobb színpadi sikere lesz a Tímár Liza, amelyet Varsányi Irén csodálatos játékával a Vígszínházban láthat a közönség. A napilapok vezető hírként tálalták a parlamenti őrség tisztjei és az Országos Kaszinó tiszti tagjai közötti lovagias ügyből keletkezett összeütközést. A kakaskodás után a budapesti térparancsnokság és Terstyánszki hadtestparancsnok javaslatára a minisztérium megparancsolta a hadsereg és honvédség kötelékébe tartozó tiszteknek, hogy haladéktalanul lépjenek ki az Országos Kaszinó tagjainak sorából. A felsőbb katonai hatóság nem engedheti meg, hogy katonatisztek olyan kaszinók tagjai lehessenek, melyeknek tagjai nem adnak elégtételt katonatiszt társaiknak. Lisznyai Damó Tihamér, a Kaszinó gazdájának vé leménye szerint csak egyféle becsület van, nincs külön katonatiszti és polgári. A tiszt urak ezt nem intézhetik egyoldalúan, akiknek kilépése egyébként rendkívül súlyosan érintené a kaszinót. Az Országos Kaszinó, amit a köznyelv és a történetírás is a dzsentrik otthonaként emlegetett, 1883 és 1943 között működött Budapesten. Az alapítók, Dessewffy Arisztid, Reviczky Ambrus és Wekerle Sán dor kezdeményezése révén a középosztály igényeinek megfelelő budapesti társaskör létrehozása volt a cél, az arisztokráciát tömörítő Nemzeti Kaszinóval szemben. Az alapszabály első paragrafusa szerint: „A kaszinó feladata a magyar társadalom művelt osztályainak oly érintkezési központot nyújtani, mely az igényeknek megfelelő társas szórakozáson felül, közhasznú célok és eszmecserék előmozdítására szolgáljon és a közös érdekek érvényesítésére az összetartás érzetét kifejtse. Különösen feladatául tűzi ki a kaszinó hazafias, közművelődési és szépművészeti célokat viszonyaihoz mérten anyagilag és erkölcsileg támogatni és előmozdítani. Testületi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai és felekezeti jellegű tevékenység.” Nagy keletje volt akkoriban magyar fővárosban a „klubéletnek”, egyre-másra alakultak a társaskörök, egyletek és klubok, melyeket jól megkülönböztettek egymástól céljuk, működésük, tagjaik és társadalmi jelentőségük is. A Bartók Lajos író javaslatára elnevezett Országos Kaszinó tagja lehetett „minden tisztességes, művelt magaviseletű, hazafias, fedhetetlen jellemű és előéletű, teljes cselekvőképességű önálló férfi”. A buda pesti állandó lakással rendelkezők voltak a „rendes” tagok, a vidéki lakcímmel rendelkezők pedig a „vidéki” tagok. Ez lett a középosztály, az ún. dzsentri réteg klubja, tagjainak többsége az állami tisztviselők és a vezető politikusok közül került ki, de mágnás és katonatiszt is a soraiba lépett. A palota művészi berendezése az ismert társasági ember, Atzél Béla báró (a Park Klub megalapítója) érdeme, aki erre a saját vagyonából százezer forintos kölcsönt is biztosított. A tagok száma az alapítás évétől kezdve töretlenül növekedett, a csúcsot 1921-ben, 2353 fővel érte el. (Eőry Gabriella kutatásai alapján.) Kezdetben a Hungária Szálló földszinti termeiben működtek (Kishíd utca 1., ma Türr István utca), majd 1889 júniusától a Nemzeti Színház bérházába költöztek. Czigler Győző tervezte saját palotájuk fé nyes termei 1896 januárjában nyíltak meg a Kossuth Lajos és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán. A műépítész nevéhez olyan jeles épületek fűződnek, mit a KSH főépülete, a Saxlehner palota, a Rózsák terén álló görögkatolikus templom, a Hold utcai és a Hunyadi téri vásárcsarnok és a bécsi Pázmáneum. A palota helyén 1780-tól a híres Arany Sas fogadó épülete, politikusok, művészek és vidékről felrándult uraságok jó konyhát kínáló, cigányzenés tanyája állt. (Itt szállt meg többször Jókainé , amikor fiát látogatta, és Petőfiék is innen hozatták az ebédet Dohány utcai lakásukra.) A kaszinót háromtagú igazgatóság vezette, akik váltották egymást. Egyikük már az alapítástól Wekerle Sándor , aki később három ízben is miniszterelnök és pénzügyminiszter, tíz éven át a Közigazgatási Bíróság elnöke volt. Nem rejtette véka alá véleményét a nemzetiségi kérdésről, amit egy közgyűlés utáni vacsorán mondott el: „A társadalmi erők eltolódását lehetetlen észre nem venni! Nem az ő kultúrájuknak művelését, anyagi helyzetüknek javulását, jólétüknek emelését kívánom én fölpanaszolni, hisz ezeknek elősegítése, gyámolítása állami érdekünket képezi és a civilizációnak, az egyenlőség érzetének, a haladó kor irányának szem elöl nem téveszthető követelménye. De ha csak állami létünket, nemzeti érdekünket veszedelmeztetni nem hagyjuk, az erőviszonyok eltolódásának útját kell szegnünk!” Bizony, jól érezte Wekerle, hogy forrósodik a talaj a lábuk alatt. 1919. március 21-én estefelé betódult a Kaszinó helységeibe egy szedett-vedett kompánia, élükön egy köpcös, nagyhangú fiatalemberrel. „Kiütött a proletárdiktatúra, mindenki, aki burzsujnak érzi magát, azonnal takarodjék!” – kiáltoz ta, majd amikor a „burzsujok kipucoltak”, leült az étteremben és megvacsorázott. Az agresszív gömböcöt Rákosi Mátyás nak hív ták. Sajnos néhány évtized múlva visszatért, és már nem elégedett meg egy vacsorával. Széchenyi István gróf rosszul látta, nem a kaszinók lettek a magyar társadalom kulturális bástyái. „A kaszinókból – kártya vár lett, ahol frakkos naplopók kirabolják egymást és a bársonypamlagokon nem az ország kultúrnagyságai, hanem a Munka kizsákmányolásából élő, könnyűpénzű kártya kiválóságok adnak egymásnak találkát.” (Népszava) A megkopott palota a háború után először a Kisgazdapárt székháza, majd a felújítást követően 1973-tól a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza lett. Ingyen tanulhattuk itt az orosz nyelvet, a Bajkál étteremben csinos bölcsészlányokkal együtt kanalaztuk a szoljankát, ráadásul a Melódia boltban olcsón mérték a festészeti albumokat és a jazzlemezeket, a Nyírfácskában meg a népművészeti mütyürkéket. Manapság az élettől is elmegy a kedve a honpolgárnak, ha végigsétál a lerobbant Kossuth Lajos utcán, pláne ha felnéz a ma Magyarok Házának nevezett épület homlokzatára. A szivarfüstös kaszinóból turulszárnyak repítenek szélsebesen a szittyabirodalom álomvilágába. Vissza a múltba. ● 8 BUDAPEST 2014 március Hirdetés: Ha iszákos, kicsapongó embereknek naponkint reggeli előtt egy-egy borospohárnyi valódi Ferenc-József keserűvizet adnak, nyelvük megtisztul, a halántékokon érzett nyomasztó fájdalom csakhamar megszűnik, és lassan visszatér az étvágy. A gyógyvíz állandó használata mellett – az egész emberiség hasznára – nem kívánja annyira meg az alkoholt, nikotint, ópiumot és más kártékony anyagokat, mint annak előtte.
