Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Csak a Csőke
7 BUDAPEST 2014 január 16 12 12 10 10 8 8 8 8 6 6 4 volt az utcai nők körében, a kivételezettek rugalmas kezdésre és duplagondos dauerra számíthattak. A mester szikár dicséretei kiegyensúlyozottságot hoztak a professzionális vevőkezelésben, ami hitelessé és tekintélyessé tette személyét. Soha nem dicsért szembe, legalábbis érkezéskor nem, távozáskor viszont finoman méltatta az előnyösen megváltozott külalakot, amit nem titkoltan a rendezett frizurának tulajdonított. Mindazonáltal a páciensek megtanulták, ha nem akarják a mester lesajnáló pillantását magukon hordozni, kéthetente meg kell jelenniük. Csőke úr ugyanis képes volt nem vállalni. Olyankor egyszerűen nem talált időpontot, tán még megfelelő ollót sem, s a fodrászat iránt elégtelen mértékben elkötelezett jelöltnek legalább háromszor kellett próbálkoznia, hogy a kényes körbe bejusson. Odabent viszont a teljes értékű tagok várakoztak. Mégpedig zokszó nélkül. Az időpontok elmosódtak, s a nap teljes egészében alárendelődött az akciónak. A tyúkocskák sorban ültek a fal mellett, mosva, festve, száradva várták sorsuk jobbra fordulását, Csőke kiszámíthatatlan időközönként közéjük ereszkedett, kesztyűs ujjakkal kicsippentett egy becsavart tincset; ha elég bodornak találta, hagyta szabadon, vagy egyszerűen visszacsomagolta, s meghagyta, pontban tizenöt perc múlva jelentkezzék a tulajdonos a fejmosónál. A nők boldogan mérték az időt, elvégre partnerek lettek az alkotásban, elképzeléseiket viszont csak módjával közölték. Hiszen mit tudhattak ők saját fejükről? Feladatuk volt viszont környezetüknek elmagyarázni, miért éppen az opál étcsokoládé No.323 árnyalatra változott a korábbi gesztenye-arany kompozíció, miáltal arcuk, bőrük és személyiségük is új megvilágításba helyeződött, s méltán érezhették úgy, hogy a Világegyetem működésére is befolyást nyertek. Elégedetten teltek az évtizedek e sajátos királyságban, egészen a csináld-magad és az akciós olcsóság beköszöntéig – amit Csőke József mesterfodrász már nem ért meg. A házi kenyérsütők, barkács-, kozmetika-, masszőr-, cipész-, kőműves-, videó- és űrhajós-készletek leszoktatták a közönséget az iparoshoz járkálásról, az István úti boltok hősies korszakba léptek. Vitézül kitartott eredeti (pontosabban: hosszas) működése mellett a zöldséges, mely tán a szomszédságában működő Vasutas Segélyező Egyesület példájából merített erőt (alapítója egy főkalauz és egy állomásfőnök volt 1875-ben), a nyájas hentes (ki türelmetlenül várja a hús olcsóbbá válását), az üveges (hol dekorációként néhány kézi foncsorozású darab is található), Csőkéné pedig egymaga viszi to vább az ipart. Minden nap becsülettel kinyit, bármelyik időpont jó, tessék csak jönni. A régi kuncsaftok teszik tiszteletüket, sortársi cinkossággal vitatják a napi eseményeket; néha benéz egy-egy unokából anyává érett régi vagy annak vélt ismerős, s a páros oldal is lassan hozzászürkül a páratlanhoz. ●
