Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Csak a Csőke
6 BUDAPEST 2014 január 24 22 22 22 20 20 20 18 18 16 16 16 molót, s a hajdani (Chicago, Edison, Rex, Szivárvány) Marx mozgóról áradozott, ahol a Gréta Garbó-nagyjelenetre már ők is alaposan összemelegedtek nagyapával. Majd dúdolva nekilátott teendőinek; elsősorban a horgolással töltött várakozásnak, mert alaposan előkészített mindent, amire a vendégseregnek szüksége lehet, és már pénteken tiszteletét tette Csőke úr fodrászatában egy igazán friss mosás-berakás erejéig. De ahogyan az emberek, úgy a rendszámok is cseperedtek; a GA nyomdokaiba a GC sorozat lépett, és az új Ikaruszok panorámaablakai széles látókört kölcsönöztek a törzs- és alkalmi utasoknak. A kékfedelű viszont menthetetlenül elkallódott, s magával vitte örök titkát, hogy a hetvenes években milyen pontossággal követték egymást az autóbuszok a Landler utca kockakövén. Idővel a heveny modernizálás eredményeképpen jó fej trolik vették át a hatalmat, a levegőégben áramvezetőket feszítettek ki az Ajtósi Dürer sor irányában, s a hetvennégyes, majd a lelkesen csatlakozó hetvenkilences – városbarát járat lévén – a mai napig tartja magát. Visszatérés a hajdani lakhelyre már csak ily módon történik, első pillantás az utcanév-táblára, melyre István utat írtak, majd a második a régi erkélyre, ahonnan a környéket már idegen lakók vigyázó szeme pásztázza. Akik boldog tudatlansággal foglalták el lakhelyüket, s méltán érezték úgy, élet és valamirevaló szín az ő érkezésükkel költözött az utcába. Nem tudhatják például, hogy egykor a páros és a páratlan oldal miként osztotta meg az utcát. A páros oldal volt maga a tökély, és mintha világosabb, tisztább, de mindenképpen izgalmasabb hely lett volna a szürke és unalmas páratlan oldalhoz képest. A pároson akár az úttestre lépés nélkül is minden megoldódott, legföljebb egy háztömbkörülire volt szükség az intéznivalók bonyolításához. Mert micsoda nagy időket élt meg a pékség, mielőtt extra méretű ruházati bolt lett belőle, a papírbolt, mielőtt tintapatron-töltő állomásként próbálkozott volna (dicséretére legyen mondva, többé-kevésbé maradt a szakmában), az édességbolt virágüzletként folytatta, a borozó-söröző rántotthúsosként, a presszó kocsmaként, a trafik GSM-boltként. Az asztalosműhelyből régiségbolt lett (elvégre...), moziból színház, lakóházból szálloda, továbbá megannyi szolárium, zselés szépségzóna, cicabolt, kutyashop, kifőzde, befőzde és gyroskirály igyekszik a nagyérdemű, de sovány pénztárcájú közönség kedvében járni. A hetedik kerület egyik főutcájában azonban az üzlethelyiségek jó része szebb időkre vár, poros cégtáblák és csorbult lépcsőfokok vágynak a kisipar föllendülésére. Vannak viszont, akik ha esik ha fúj, kitartanak. Ezen kevesek közé tartozik a Csőke fodrászat. Hajdan már az üzletajtó nyitásakor élet ömlött az utcára, hajlékony nőkacagás és illatpöffök, leülni való hely ritkán akadt, időpont-egyeztetés leginkább személyesen történt. A Csőkéhez járni sikk
