Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Simplicissimus Budapestje
Mottó Nem pajzsos-lándzsás városvédő, de nem hasonlít korunk szertelenül ötletelő bloggereire sem. Ybl-díjas építész, a CIAM tagja, aki sohasem épített. Fölkent városesztéta, egységes látomással, alaprajzokkal és módszerrel a fejében. Belvárosi bennszülött, belvárosi tájszavakkal a tollán (tudja a különbséget a »Van szerencsém« és a »Részemről a szerencse« között). Ottlik róla mintázta Virrasztók című novellájának megtermett, lomha csillagászát. Budapest annak köszönheti kulturális értelemben vett fönnmaradását, hogy a diktatúrák éveiben sem veszítette el kreatív hagyományait. Granasztói egész életében a főváros értékmegőrző óvása, átgondolt arculatformálása, rangjának kivívása érdekében dolgozott. „Töltőtollas építész”: a legnagyobb urbanista a hazai írók között és a legjelentősebb író építészeink sorában – mondhatnám. Továbbá emlékező úrifiú, ha nem is ködlovag, nem Szindbád és nem Marcel mása, bár szintén az eltűnt idő nyomában jár kitartóan. Szerb Antallal tervez közös könyvet Budapestről, végül egymaga ír egész sorozatnyit. Prózájában perszonális városát rendezi be. Emlékezetes Bel- és Lipótváros-víziója, lágymányosi „Horthy streetje” békében elfér Krúdy Budája, Kosztolányi Üllői úti fái és pletykázó Krisztinavárosa, Márai lerombolódott eszmény-Budája, Thurzó Gábor r. kat. romantikája, Csáth és Ottlik misztikus, ifjúkori Kálvin tere, Déry Tibor újlipótvárosi kocsmája mellett. TÉREY JÁNOS: AZ URBANISTA – GRANASZTÓI PÁL (1908-1985) Gondolatok a Parlament ürügyén Simplicissimus egy készülő könyvéhez az Országházról olvas, lehetőleg mindent. Három előző építkezést vetett ösz sze fejben az országházéval. A Lánchídét, a Bazilikáét, a Tudományos Akadémiáét. A Lánchidat angol sztárépítész tervezte, közte és egy másik angol tervező között dőlt el a verseny 1837-ben. A Bazilika tervezését Hild József nek adta ki a kol dusszegény lipótvárosi egyházközség, és pénz helyett részben építőanyagot hordtak össze a hívek. (Be is omlott a kupola, mint ismeretes.) Az Akadémia esetében már igazi pályázat volt. Egy eredménytelen forduló után másodszorra meghívtak néhány jelentős német építészt, így nyert végül August Stüler berlini tervező neore neszánsz tervével, ez a stílus Európában akkor már vezető irányzatnak számított már, csak Magyarországon tűnt kirívóan modernnek. Mire 1880-ban elhatározták az „állandó Országház” felépítését, az uralkodó elit már tudta, hogy ezt a tervezést magyar szakemberre akarja bízni. Hiszen a cél az önreprezentáció, a középhatalmi státuszhoz illő tekintélyes középület visszamenőleges megteremtése volt. A pályázat ugyan (némi ellenkezés után) nemzetközi lett, de igazából csak magyar lapokban hirdették meg. Nem volt igazi nyilvánossága még a monarchiában sem, hát még Európában. Steindl szenvedélye a gótika és a műemlé kek helyreállítása volt. Korszerű szerkezetű, formájában múltba vágyódó épületet tervezett és épített. A terv „szerencsétlen időben” született, amikor a stíluszavarodottság Egész Európában a tetőpontjára hágott, nem volt eredeti, uralkodó stílus. A következő évtizedben aztán megszületett a szecesszió, elég csak Lechner sajáto san díszített házaira gondolni (Iparművészeti Múzeum, 1896), vagy Charles Rennie Macintosh Glasgow-i Művészeti Főiskolá jára (amelynek legközelebbi magyar rokona Lajta Béla építészete.) A Parlament, amelynek kupoláját Steindl saját bécsi mentorának és mesterének templomáról koppintotta, halmazati erényekkel rendelkezik. Felépültekor rettenetesen múltba vágyónak és talminak tűnt a fiatalabb kortársaknak. Akkorra már a Monarchia, az a koraszülött EU-kezdemény is leszálló ágba került. A masszívan megépített csiricsáré palota a két háború között a kultúrfölény fogódzó-pontja volt sok magyar embernek. A kommunista időkben meg már a hagyomány és a minőség szimbóluma. Az Országház épülete ma már közel van az átbillenési ponthoz. Alig több mint száz éves, de a gyorsuló időben hamarosan eléri ambícióját, hogy több száz évesnek tűnjék. Kit érdekel ma már, hogy tervezésekor, különösen megépültekor nem képviselte a világ élvonalát. Összességében mégiscsak jól jártunk vele. Nem éri el a Lánchíd színvonalát, nem olyan tökéletes templom-esszencia, mint a Bazilika, de közelében sem jár annak a blamázsnak, amit a bizottságilag újratervezett Királyi Palota, vagy a Nemzeti Színház jelent. Utóbbi leginkább a hányaveti, ám találó „vérciki” szóval jellemezhető. Csak örülni lehet annak, hogy 2013-ban befejeződött az 1924 óta egyfolytában tartó homlokzat-felújítás, és az ún. Steindl Imre program keretében végrehajtott térrekonstrukciót teljesen alárendelték az Országház szempontjainak. Bizonyos értelemben most fejeződött be az építkezés. Ahogyan a jó bornak és a jó fotográfiának is, neki is segített az idő. Simplicissimus nagy öröme: a kígyó a saját farkába harapott Évtizedekig kereste egy gúnyos Illyés kifejezés forrását. Miszerint egyszer azt mondta volna, olyan mint „egy gótikus templom és egy török fürdő keresztezése”. Simplicissimus felhívta telefonon még az Illyés Archívumot is, amelyet akkoriban a költő lánya, Ika vezetett. Ő se tudott a nyomára bukkanni. Fűnek-fának mesélte, hátha valaki rábukkan. De senki nem találta. Míg egy nap jött egy e-mail, Lateinertől, a vicces költőtanártól, borszakértőtől. Hogy emlékszik rá, hogy ezt keresem, és neki szokása a miskolci bölcsészhallgatóinak apró pluszfeladatokat adni, eggyel jobb érdemjegyet ígérve nekik. Egyszer eszébe jutott ez a talány. És Ádám Enikő alapszakos hallgató seperc alatt nyomára bukkant... Így hangzik, amit talált: „Másodszori belépésre az ülésterem még nyomasztóbb, zavarba ejtőbb, azaz stílustalanabb és rondább, mint az elsőre. A török gőzfürdő és valami dél-amerikai gótika keveréke. A legnagyobb szellemi szegénység: a dúsgazdag ízléstelenség uralkodik benne; mentől cifrább, annál sivárabb. A magyar jellemtől építmény lelke alig esett messzebb. Adynak a sok közt egyik jó telitalálata: „ékes kövekbe fel burkolt hazugság. Márványon arany. (...) Hazugság, minden vonás hazugság – az ember szinte elképzelhetetlennek érzi, hogy ebben a teremben – egy süllyedő és pusztuló ország közepén – más hangozhatott volna, mint álprobléma, álpátosz, nyakatekert döntés. Az ember a falusi tanácskozótermek meszelt falainak nyugalmára és világosságára gondol. Meny -18 A VERSROVATOT SZERKESZTI KIRSCHNER PÉTER Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
