Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Simplicissimus Budapestje
nyivel komolyabb, hozzánk illőbb volt még a Sándor utcai régi országház is. S a közönség ott a fejünk fölött, mint valami bolhacirkuszban. Szinte féltem a felszólalókat.” (Napló, 1945. augusztus, 4. rész.) A legérdekesebb, hogy valóban seperc alatt találta meg, a legkézenfekvőbb helyen... A Digitális Irodalmi Akadémia, a DIA honlapján. Márpedig ezt Simplicissimus ötölte ki, még állami tisztviselő korában. (Pontosabban az a projekt eredetileg csak élő szerzőkre vonatkozott, az Irodalmi Múzeum igazgatónője erőltette be a 20. századi meghalt szerzőket – közülük is választ évente egyet-egyet az akadémikusok tagsága...) 1998-ban alakult a DIA, és eltartott egy ideig, amíg felfejlődött annyira, hogy Illyés naplója is felkerül a honlapjára. És Simplicissimusnak nem jutott eszébe, hogy összekapcsolja magánvágyát a nyilvános teremtményével... De mint tudnivaló: erre valók a barátok. A versrovat elé, Budapest fogadott fiáról Mostantól egy régi, az előző folyamokra visz szanyúló hagyományt élesztünk fel: a Budapest-ben ezentúl minden számban lesz egykét első közlésű vers. A szerkesztőség úgy döntött, hogy a rovatot átmenetileg Simplicissimus fogadja be. Idén biztosan így lesz – a későbbiekben meglátjuk, jól érzik-e magukat itt a versek és a hozzájuk fűzött sorok. Tekinthetjük jelképesnek is, hogy a sort Térey János (1970), nemzedékének talán legjelentősebb és legsokoldalúbb költője nyitja. Térey Budapestnek csak jelentős fogadott fia, hiszen tudvalevőleg Debrecenben született, erről több fontos verse tanúskodik. A költő azzal keltett feltűnést, hogy egy már világszerte elfeledett műfaj, a verses regény iránt kezdett érdeklődni. (Tetszenek tudni, az Anyegin és társai tartoznak ide, a 19. században!) Eddig két e műfajba tartozó, egymástól igencsak eltérő műve jelent meg: Paulus (2001), Protokoll (2010). Különösen az utóbbinak van nagyszámú budapesti vonatkozása, hiszen főhőse Mátrai Ágoston, a Külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője. Önálló, terjedelmes részek foglalkoznak a Mátrai Római parti lakásából elé táruló kilátással, a Falk Miksa utcai hamis festmények nyilvános elégetésével, a Füvészkerttel, a Műegyetem négy bejárati szobrával és egy Római partról a Bem térig tartó motorcsónak utazással. Térey sikeres darabszerző is, 1956-os darabja sajnos már nem, de a Protokoll még műsoron van jelenleg is. Eddig összesen 19 (!) kötete jelent meg, és munkásságát számos díjjal jutalmazták. Simplicissimus kedvenc Budapest témájú nagyobb Térey verse (talán mert saját szűkebb pátriájáról szól) a Tizenöt éve Zugló. Ez az Ultra című kötetben található. Legfrissebb gyűjteménye a Moll címet viseli, 2013-ban hozta ki a Libri Kiadó, minden jobb boltban kapható. 19 A bel-budai Margit utca legelején az egyik üzlethelyiségében tréfás nevű új kávézó nyílt, neve Bookta. Másod-cégérnek kikerült egy régi, autentikus Állami Könyvterjesztős cégtábla. Sőt. A romkocsma jelleg kialakítása érdekében végzett kötelező toprongyosító vakolatmállasztás közben előbukkant egy régi cégfelirat – azt állandó közszemlére teszik! fotó: Simplicissimus A svábhegyi hómunkás dala Míg a fejünkre kilószám hullik a hó, A népem kézi hómaróval tisztogatja Minden Földi Folt helyett A kézreálló útfelet; Akkád ékként halad, S az új havat Karcsú sugárban hányja félre Készüléke: Megvetően tisztogat. Túlerejével büszkélkedve szakad le a hó. A művész dala kölyökkutya korából Porzik a, pustol a völgyben a hó, csudajó, S egy művész elme-ösztökével noszogatja Titkos Fehér Folt gyanánt A hódítandó tartományt; Akkád ékként halad, S olyan szabad, Hogy terheit sugárban hányja félre Készüléke: Tiszta szívvel fosztogat. Süllyed a hóban az öntudatom, riadó! TÉREY JÁNOS KÉT ÚJ VERSE (IKERDAL A LEGKISEBB JÉGKORSZAK CÍMMEL KÉSZÜLŐ REGÉNYBŐL )
