Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Somogyi Krisztina: FUGA - Felfelé a lépcsőn
hogy a 21. században az építészet teljesen más, mint a barokk vagy a reneszánsz korban volt. Pedig még ezt várják el tőlünk. Gyakran halljuk, hogy nem szépek a házaink, és pozitív példának régi idők mestereit hozzák fel, akik még tudtak díszes, szerethető házakat alkotni. Mi miért nem vagyunk képesek erre? – kérdezik tőlünk. Fel sem merül ilyenkor, hogy az építészet is annak a kornak a tükörképe, amelyben születik. Anakronizmus, amit sokszor várnak tőlünk. – NB: Én optimistább vagyok. A FUGÁ-ban több tízezren láttak először életükben építészeti rajzot vagy makettet. Ez fontos. Mert házat még mindenki lát, építészeti fotót már sokkal kevesebben, azt is jellemzően nem szaksajtóban, rajzot viszont alig valaki. Az építészeti látásmóddal való szembesülés viszont lehetőség arra, hogy érzékeltessük azt a folyamatot, amíg egy tervből ház lesz. Én látom, ahogyan egy koncertre érkező közönség nézegeti azokat az építészeti kiállításokat, amelyeknek a terében éppen zenét hallgat. Ez bizonyosan hat. A laikusok érdeklődnek, figyelnek. Gyakran kérdeznek is. És van, hogy visszajárnak, már éppen emiatt. Nyílik az érdeklődés. – A Petőfi utca átalakulásával érzékelhető-e változás a látogatottságban? – NB: Jelentősen megnőtt az utcáról be térő alkalmi látogatók száma, attól, hogy már nem hadszíntér, hanem egy működő sétálóutca van előttünk. Főleg a külföldiek jönnek be, ez megint hazai sajátosság. A magyarok nem mennek be „csak úgy” egy helyre. Ellátogatnak egy meghívás vagy program alapján, de amúgy kívülről nézelődnek. Ezzel szemben a külföldi benyit, és megkérdezi, hogy hol van. – Mi változott meg az elmúlt évek során? – NB: Általában a helyzet alakult át je lentősen. Az indítás évében még sok kis magángaléria működött a városban. A profilunkat úgy igyekeztünk kialakítani, hogy a már meglévőket ne sértsük, közönségüket ne vegyük el. A válság azonban tönkretette ezeket. Bezárt az N&n galéria és szomorú, de a HAP Galériának november 4-én nyílik az utolsó kiállítása. A képzőművészeti terekre is igaz ugyanez. Közben a felújított Zeneakadémia már nem helyszíne a kortárs zenészeknek. Elképesztő sorbanállás van a termeinkért, nagy a nyomás rajtunk, a helyzetet nehéz jól megoldani. – Milyen irányba indultok tovább? – NB: Egyre fontosabb, hogy minden egyetem kiállít nálunk. Azok is jönnek, akiknek saját galériájuk van, gondolok itt a MOME-ra vagy a Képzőművészeti Egyetemre. Meg lehetne sokszorozni a központ hatását, ha tovább tudnánk vinni a kiállításainkat vidékre. Egyedül a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamarával van együttműködési kapcsolatunk, több kiállításunk utazott Debrecenbe, sőt tovább Nagyváradra. Többen érdeklődnek, de olyan nagy az országos szegénység, hogy számos város az őrzést sem tudja megoldani a kiállítóterében. Kész anyagaink vannak, azokat személyautóval lehetne szállítani. Nyitott a lehetőség. – WB: A 100. életmű kiállítást nemrég nyitottam meg, még a HAP-ban, de hamarosan, 11 év után bezárom a galériámat. A tematikáját idehozom. Két-három alkotó életművét tudjuk évente itt megmutatni. Sok kötelességünknek eleget tettünk már, de sajnos mindig kerül fel új név a bemutatandók listájára. Janáky ról, Reimholz ról vagy Mikolás ról biztosan lesz kiállítás 7 BUDAPEST 2014 november Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara fotó: FUGA fotó: Kenéz György
