Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Somogyi Krisztina: FUGA - Felfelé a lépcsőn
a Fugában, az Iparterveseket illetően is vannak adósságaink. Egyre fontosabbnak érezzük a közös emlékezet frissen tartását. A fiatal generációnak nem erőssége a közelmúlt iránti érdeklődés, csak a digitálisan gyorsan elérhető tartalmak maradnak fenn. A FUGA honlapján a megrendezett kiállításokról információ áll rendelkezésre. Értékmentés ez is. – NB: Újra fontossá váltak a szakmai diskurzusok. Korábban a tervpályázatok megvitatása az Építészek Házában volt, de ezek elmaradoztak. Átkerültek hozzánk. Mi ragaszkodunk a teljes pályázat bemutatásához, mert a zsűrinek vállalnia kell a döntését, az ezzel való szembenézést. Ilyen volt a Közszolgálati Egyetem két pályázatának vagy az Iparművészeti Múzeum terveinek a bemutatója. Évente 270-340 eseményt rendezünk. Ennek körülbelül 40-45 százaléka az építészeté. Évente úgy ötven komolyzenei koncert hallható nálunk. Idén mi szervezzük az Építészet Hónapja rendezvényt, nem vállalta más. Vannak sajnos kudarcok is: a jazzkoncertek szervezésébe belebuktunk, nem tudtuk finanszírozni. Meglepő módon a gyerek- és családi programok sem voltak sikeresek, annak ellenére, hogy meg voltunk győződve arról, hogy ez a helyszín kiválóan alkalmas rá. A rádiónk működését be kellett szüntessük. Ennek tisztán anyagi okai voltak, a hallgatottság a digitális rádiók összevetésében egészen kiválóan alakult. Ez még friss és fájó kudarc nekem. – Biztosíthatóak a működés financiális feltélelei? – NB: A BÉK éves támogatása és a saját bevételek mellett gyakorlatilag két pályázati lehetőségünk van az MMA és az NKA. Idén az NKA-nál a tavalyi támogatásunknak nagyjából a felét sikerült elnyerjük, idén az MMA-tól nem kaptunk támogatást, mert a szervezeti formánk nem volt alkalmas rá. Négyen dolgozunk itt, a vállalásomat egy munkatárs, egy zenei szerkesztő és a könyvesbolt vezetője segíti. Három állandó besegítőnk van, aki a takarítástól a képszögelésig végez itt munkát. Emellett egyetemista önkénteseink és lelkes barátaink segítenek. – Mi a víziótok? Öt év múlva miről beszélgetnénk itt? – WB: Én örömmel beszélnék arról, hogy megoldódott a nagyterem szellőzése, és az emeleti rész is végre hozzánk tartozik. Mert ha az ember ma bejön a FUGÁ-ba, meglepődik azon, hogy a bejárattal szemben egy lépcső vezet fel a semmibe. A födém le van zárva. Egy építészeti központnál ez érthetően állandóan felvet kérdéseket. Egy sehova se vezető lépcső? Pedig felettünk üres a tér, amit nagyszerűen tudnánk hasznosítani. Mint említettük, meghatározó kiállítóhely lett a FUGA, arrafelé mindenképpen ésszerű lenne bővülnünk. Persze ehhez túl kellene lendülnünk a napi működési problémákon. Remélem öt év múlva ilyen gondokról már szó se esik majd. – NB: Ha a tízéves évfordulón beszél getnénk, azt mondanám, hogy nagyon kell vigyázni majd a következő, a 11. évvel, mert az N&n galéria és a HAP is akkor zárt be. – BI: Én annak örülnék, ha öt év múl va egy olyan társadalomban élnénk, ahol sokan sikeresek és jól érzik magukat, ebből adódóan egy ilyen kulturális szervezet, mint a FUGA, biztonságban érezheti magát. A ma valósága az, hogy nagy erőfeszítés ezt a helyet ilyen minőségben életben tartani. Elnökként az én tisztem megköszönni Bálintnak az öt éves kitartó küzdelmét és a sikereket, Barnának az elmúlt éveket és mindenkinek a munkáját, aki így vagy úgy részt vett a FUGA életében. Ez egy közösségi hely – a nehézségek ellenére sokak támogató jelenlétét érzékeljük. Ami reményt ad. Nehéz év van mögöttünk, de működünk. ● 8 BUDAPEST 2014 november Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara foto: Anna Zavileiskaia
