Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Buza Péter: Híd a szomszédomban
kialakított hurokvágány-fordulót, a Rákóczi úti villamosoknak a háború utáni végállomását, áthelyezték onnan a Ferenciek terére. Nagyjából a Klotild paloták keleti végénél zárták le építési és felvonulási területnek a Budára vezető folytatást, csak a Kígyó utcán át hagyva átjárást a Váci utca keleti szakasza felé. Ez az utca az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem „A” és „B” épületére nézett, s néz ma is, bár az intézmény azóta más névre hallgat: a régi lett az új. Itt kezdtem meg tanulmányaimat, egy sikertelen kísérlet és egy előfelvetti jogú várakozási év után, 1962-ben. Az ELTE auditóriumaiban – a nagyelőadókban – szokásosan százával hallgattuk, éretlen gólyák, professzorainkat. S már szeptemberben, de aztán a következő tavaszon megint, ha akartuk volna se sikerülhetett kizárni az építés sokszor brutális zajait, a szorgos kinti munkálkodás hisztérikus kakofóniáját. Nem is igen tudok magyarázattal szolgálni arra, hogyan hallatszhatott el és fel ilyen hangkulisszák takarásában egészen az előadóteremig az a fájdalmas kutyavonyítás, amelyre Wisinger Pista azonnal lecsapott, kellő hangerővel tudatva nem is csak közvetlen környezetével: már ez a szegény se bírja! Már tudniillik Scher Tibor (írd és mondd: Scher papa) meglehetősen komplikált és túlzóan adatgazdag írástörténeti előadását. 1963 első – a tanév második – szemeszterében állították fel a partközeli pilonokat, valamikor azon a nyáron függesztették közéjük az úgynevezett iránykábelt, a kábelek mindegyike pedig október első hetének a végén került a helyére. Ez már újra bámuló szemünk előtt. A felső padsorokból ugyanis pazar kilátás nyílt a készülő műre, s a látvány igazán lenyűgöző volt. Különösen az után, hogy sorjában a helyükre emelték a pályát alkotó száz tonna súlyú, tíz méter hosszú, húsz méter széles pályaelemeket is. Ez a munka 1964 áprilisában kezdődött, hogy nyáron elkészüljön, s hogy szeptemberben már a befejező munkálatok kezdetének örülhessünk, bár nem hiszem, hogy bárki tudta közülünk: ezekkel is meglesznek november közepére. Mert igaz, ami igaz, valahogy úgy voltunk a dologgal, mintha moziban ülnénk. A hepiendre talán kíváncsiak voltunk, de a mozgalmas cselekmény elegendő okot adott arra, hogy ne várjuk türelmetlenül. Egyébként is volt elég dolgunk. Például szerelembe estünk. Élménynek az sem utolsó. Sőt! Csoporttársamat – aztán máig a feleségemet – kísérgettem a feldúlt Kígyó utcán át, végig a Kossuth Lajos ut-3 BUDAPEST 2014 november
