Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Még megvan!
cán egészen a még nem létező Astoria aluljáró helyét kijelölő kereszteződésig, ahol kedvesem felszállt Zugló felé a negyvennégyesre, én meg Kispestre tartva az ötvenkettesre. De nem mindjárt az előadások, a szemináriumi órák után. Ugyanis előbb még beültünk megbeszélni többekkel közös dolgainkat a Nárcisz presszóba, törzshelyünkre. Keskeny, hosszú helyiség, tükörfalakkal – nyilván, hogy tágasabbnak tetsz szen – kis asztalkák, fafenekű tonett székek, amelyeken hosszan elücsöröghettünk egy fél szimpla mellett. Hajlandó volt kihozni ennyit is a barátságos, fiatal kiszolgáló hölgy. Ketten-ketten dobtuk össze a teljes szimplára az egyötvenet. Most, hogy a hidat megnyitották, már nem nagyon nézegettük a szomszédos odafentről. Harmadéves korunkra amúgy is erősen megfogyatkoztak a nagyelőadót igénylő foglalkozások, egyáltalán, ritkábban jártunk az A-épületben. A tanszékek és a szemináriumi termek sora meg az egyetemi adminisztráció amúgy is főleg a B-portán át volt megközelíthető. A hídfő és környéke pedig újra nyilvános hely lett. De miért is kerültünk volna a templom felé, amikor gyalogos úticélunk már az időközben átadott Astoria aluljáró osztópontja lehetett? Vagy amikor Ili vel elin dultunk a Nárciszba, kvaterkázni Bihari Ágnessel, Vincze Ildikó val, Mohor Jenci vel, Káposztás Mari val, Kovács Sanyi val. Hogy onnan aztán, már kettesben, felkeressük a 214. számú bisztrót a Rákóczi út elején. Toastsütőben sült itt a sertésmáj, sztaniolpapírba csomagolva, hozzá szalmaburgonya. Remek ebéd pár forintért. Aztán jöhetett a negyvennégyes, mert egyre gyakrabban gondoltuk azt, nem kitérő, ha még egy darabig együtt maradunk. ● A képek forrása: FORTEPAN 1960-ban bontották le a régi Erzsébet-híd pesti partján a teljes építményből utolsóként megmaradt északi hídfőbástyát. Díszeinek egy része s az építés közreműködőit megörökítő egyik gránittáblája a Közlekedési Múzeumhoz került: szabadtéri látványossága ez a főhomlokzat előterének. A másik, ugyanerről a pillérről, a Kőfaragóipari Vállalat depójába került, mint afféle építési nyersanyag, használják fel bármire, ha kell. Meg is tették. Amikor a hatvanas évek végén kialakították a Baross téri aluljárót, a negyven négyzetméternyi felületű, húsz centiméter vastag, hatalmas lapot igény szerint felszeletelték, és beépítették a mű falába. Ahogy aztán hozzáfogott a város a metró(át)építés nehéz, fáradságos és hosszas műveleteihez, előkerültek ezek a feliratos darabok (mindösszesen kilenc darab, az eredeti felületnek közel háromnegyedét teszik ki). Azt követően pedig, hogy azonosítottuk, miről is van szó, a többi sittel együtt a Cséry-telep árnyékába, a BKK Közút Rt. Ipacsfa utcai kőtelepére szállították. A BUDAPEST volt a mentőakció kivitelezője, ahogy a szöveg azonosítása is, amiről tavalyi márciusi, majd májusi számunkban beszámoltam. Hamar kiderült, hogy éppen annak a táblának a szövegtöredékei kerültek elő a kőtelepen a négy szétbontott raklapról, amelyet soha senki nem írt, nem fotografált le. Szövegét egyéb források alapján így is sikerült rekonstruálni: EZEN HÍD VASS ZERKE ZETÉT K ÉSZÍTETTE A M. KIRÁLYI ÁL LAMV ASUTAK GÉPGYÁRA VAJKAY KÁROLY MINISTE RI TANÁCSOS IGAZGATÁSA ALA T T SEEFEHLNER GYULA FŐFE LÜGYELŐ ÉS GOTTLIE B FERENCZ FELÜGYELŐ M ŰVEZETÉSE MELLETT A HÍDFŐKET ÉS PIL L ÉREKET ÉPÍTETTÉK GROSS E. É S TÁRSA ÉS FISCHER HENRIK TÁRSVÁLLALKOZÓ C ZÉG SCHLICK FÉLE VASÖNTŐDE ÉS GÉPGYÁR, ÁRKAY SÁNDOR ZSIGMONDY BÉ LA, MÉRNÖK Tavaly májusban a kőtelep igazgatója, Esztergályos Gábor és a BUDAPEST szerkesztősége is megkereste a Budapesti Történeti Múzeumot, hogy figyelmükbe ajánljuk a várostörténeti rangú leleletet. Biztosak voltunk benne: jó kezekre bízzuk. Most, a második híd évfordulójára készülve azonban kiderült: a BTM elhárította a megtiszteltetést. A kövek kalandos története úgy folytatódott, hogy a megtalált darabokat a BKK Közút Zrt. városszerető igazgatójának segítségével sikerült kimenteni az azóta felszámolt Ipacsfa utcai kőtérről. Most a Bihari úti központ udvarán várják sorsuk jobbra fordulását. Esztergályos Gábor a telepükön már gyakorlatnak számító emlékmentés szervezőjeként arra készül, hogy egy fém keretrendszerbe illesztik a töredékeket, s azok újra táblává válva kerülnek majd fel székházuk homlokzatára. ● 4 BUDAPEST 2014 november Még megvan! fotó: Sebestyén László fotó: Angelus Róbert
