Budapest, 2014. (37. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: Három királyok

Kis színes vitorlás csónakokkal keltek át a Dunán kétszáz éve, 1814 októberében a pesti partról a Margitszigetre igyekezvén III. Frigyes Vilmos porosz király, I. Sándor , minden oroszok cárja és a német­római császári címet viselő I. Ferenc . A házigazda. Volt azonban ennek az eseménynek egy közelebbi házigazdája is, József nádor személyé ben, aki ide, a palatinus birtokára hívta meg a fent neve­zetteket egy pazar szüreti mulatságra. Azt megelőzően jöttek hozzánk a három királyok, hogy bécsi kongresszusukon nekifogtak volna Európa újbóli felosztásának, mi­után Lipcsénél legyőzték Napóleont . Ennek a budai (és pesti meg szigeti) látogatásnak a napjaiban még teljes volt kö­zöttük az egyetértés. Igaz, miután kiörömködték ma­gukat itt, a végeken, a cár szempontjából sajnálatos fordulatot vett az egyezkedés. Hiába akarta ugyanis megkapni egész Lengyelországot, csak egy kis darabot engedtek neki megszállni. Meg is orrolt a többiekre, úgyhogy szűk egy évvel később a waterlooi csatában dzsidásai, lovasai meg a muskétásai már nem is vettek részt. Ami persze a lényegen mit sem változtatott: így is végleg vége lett a „népek csatájának”, s ő is tagja lett a Szent Szövetségnek. Tabáni Borbála Buda(pesti) látogatásuk példátlan eset volt, se előbb, se később nem fordult elő ilyen együttállás szerény országunkban. Részletesen beszámolt róla a sajtó is. Pontosan ismerjük a programot. 1814. október 24-én, hétfőn este érkeztek meg az udvari utazóhintók Bécsből a díszkivilágított Budára. Nem túl későn: még volt idejük arra, hogy a két éve megnyitott pesti Német Színházban (a mai Vörösmarty téren) megnézhessék a Hamupipőke című zenés-tán­cos játékot. Másnap városnézés. Többek között a Nemzeti Múzeum és a gellérthegyi csillagvizsgáló örvendezhetett a magas látogatásnak. Még ugyanezen a napon, azaz szerdán, a kora dél­utáni órákban hajózott át a három uralkodó és díszes kísérete a Palatinus szigetre. Rokont üdvözölhetett a partra lépő orosz cár: sógorát, a nádort. József akkor már halott első felesége, a bájos Alexandra Pavlovna Sándor húga volt. Az idő tájt már kiakalult hagyomány volt szüreti mulatságokat tartani a hármas városban, de ezeket korábban nem érintette a protokoll, ritkák lehettek a VIP-vendégek. Ki kellett találni, mi is történjék, hogyan történjék, ha már így alakult. Nem lehetett könnyű fel­adat. Akkorra ugyanis biztosan leérett már a szőlő a budai hegyekben. Még az is lehet, hogy alig volt ter­més a Kadarkából, ami akkor az állomány jellemző és döntő részét adta. A 18. század végétől mindennaposak a panaszok a fajtára a gazdák körében. Arra jutnak, hogy tíz esz­tendőből háromban születik remek tüzes budai vörös, háromban szóra sem érdemes a termés, más három­ban lehet belőle rendes, de nem kiváló bort készíte­ni. (A fennmaradó egy év a kellemes vagy kellemet­len meglepetésé.) Európában a 18. század végét az úgynevezett kis jégkorszaknak nevezik az időjárás-történeti krónikák, ami konkré­tan azt jelentette, hogy a természet kevés napfénnyel, sok esővel, hűvösséggel rontotta a terméskilátásokat. 1812, 1813 és 1814 is ka­tasztrofálisan rossz terméssel mutatkozott. A Kadarka vékony héja miatt különösen érzékeny az esőre. És rendes érési ideje a legjobb feltételek mellett sem későbbi október közepénél. Ez lehet a magyarázata annak a később leírt megoldásnak (sajnos a dologra csak olvasmányaimból emlékszem, forrását nem tudtam most újra megtalálni), hogy messze földről hozott ép fürtöket kötöz­tek fel a nádor szőlőskertjének árva tőkéire, s innen szedték le a be-HÁROM KIRÁLYOK Buza Péter 26 BUDAPEST 2014 október Díszkivilágítással fogadta a város a Felségeket A nádor nyaralója, a háttérben felsejlik a szőlőskertje

Next

/
Thumbnails
Contents