Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: Három királyok
öltözött leányok kosárkáikba a „termést”, miközben a „Felségeknek szőllő gerez dekkel udvaroltak, mellyeket ő Felségek nem tsak kegyesen fogadtak, hanem belőlük enni is méltóztattak.” (Bécsi Magyar Kurir, 1814. nov. 14.). Különösen kitűnt szépségével a gyönyörű pásztorlányok közül (tót, horvát, rác, szász, bosnyák, oláh nemzeti öltözetben parádéztak a szereplők) egy bizonyos Csepri kálovits Borbála, a rácok lakta Tabánból. Mi a baj a Kadarkával? Sándor cárnak metszett különösen szép fürtöket, aki a gesztust – a krónikás szerint – megkülönböztetett figyelemmel viszonozta. Hogy ki volt a krónikás megint nem tudom, de hogy ki hivatkozik rá, anélkül, hogy a forrást megnevezné, azt igen: Zoltán József írja meg ezt az epizódot A barokk Pest-Buda élete című munkájában. Készséggel elhiszem neki, hogy nem ő találta ki az adatot, lévén a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár osztályvezetője a kilencszázötvenes években, rádaásul bibliográfus, azaz az adatgyűjtés és -feldolgozás mestere. Se ő, se más nem tér ki sajnos azonban annak részletezésére, miben is nyilvánult meg a cárnak a szép szedőnére irányult figyelme. Volna persze tippünk. I. Sándor híres volt arról, hogy sűrűn váltogatja a szeretőit, s az is, hogy a tucatnyi ismert, vele meghittebb viszonyba került ifjú hölgy összesen kilenc utódot szült neki. A Magyar Kurir már idézett közleményéből többet is újrapublikál Rexa Dezső Margitsziget című könyvében, ha valaki az előbbieknél szolidabb élvezetre vágyva elolvasná a veretes szöveget, lapozza fel ezt a másik alapművet (20-22. oldal). Modern szavakkal összefoglalva: zengett a török muzsika (trombiták, sípok, dobok, csengők, cintányér) meg a duda, 16 pár fiú és leány táncolt magyar viseletben nemzeti táncot, szüreti koszorút mutattak be a vendégeknek köszöntő beszédek kíséretében – egyszóval igazán színes műsor ünnepelte a felségeket a nádor szigeti kertjében. Irány Bécs! Véget ért a pompás mulatság, kora este a három királyok a pesti parton újra hintóba ültek. A budai várba igyekeztek, ahol fényes bál volt kilátásban. Közben útba ejtettek egy tűzesetet a Király utcában: „A tűz támadott egy német varga házánál, ki az inasát fel küldötte a padlásra holmi fótnak valóért, melly a legények ágyok alatt volt. Az inas a gyertya által meg gyújtotta az ágyat, úgy gyulladott ki a ház...” Másnap, ahogy a bál után kipihenték magukat, a császár, a király és a cár hivatalos volt Rákos mezejére, egy nagyszabású hadgyakorlatra: „...Megindult a huszárság előre, s ágyúkkal űzvén a képzelt ellenséget, mintegy maga után húzta a Német Regementeknek, s a tulajdon két Osztályainak fordulásait (...) a szép, tsinos öltözet, pontos fordulás és igazi rendtartás által minden nézőben tellyes gyönyörűséget gerjesztettek.” Így hát pénteken, 28-án, „Ő Felségeik” igazán gyönyörittasan indulhattak vissza Bécsbe. És november elsején megkezdődött az Európa sorsáról döntő nagy tanácskozás. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 27 BUDAPEST 2014 október Bécsben tárgyaltak Európa jövőjéről Sándor, Ferenc, Frigyes Vilmos Alexandra Pavlovna Szüret a Svábhegyen Negyedszer szervezte meg – sokak közreműködésével – immár negyedik szüreti mulatságát a Kadarka Kör. Fent, a Költő utcai telken, az egykori majorház s Kadarkáink Kertje szomszédságában zajlottak a válogatott események, Jókai Mór és Róza asszony ( Tóth Yózsi és Saly Noémi) moderálása mellett. A város közönsége remekül érezte magát. (Fotók tömege a tanusítja a Kör honlapján – kadarkakor.hu). A szüretnek az a része, amire a legbüszkébbek voltunk egészen augusztus végéig, hogy Kadarkáink Kertje szűzterméséből talán már forgalomképes Budai Vörös kedvéért taposhatjuk majd a fürtöket (kétszáz kilónyi termés ígérkezett), meghiúsult. A hatalmas és gyakori esők után megfogyatkozott a feldolgozható szőlő, gyászéve volt az egész országban ez a Kadarkának. Akár csak az 1814. évi. Kétszáz éve. De majd jövőre! Elvégre tudható: tíz évből hatszor biztosan lehet bort készíteni ebből az amúgy remek szőlőből.
