Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Már Újpest sem a régi…
rületével, illetve halkereskedéssel foglalkozott. Száz százalékos hadirokkantként könnyen kapott vendéglősi engedélyt is, s a húszas évek elején megnyitotta népszigeti halászcsárdáját. Az ipartestület szerint a nyitás után tíz évvel már negyven (!) alkalmazottat foglalkoztatott (a halászatnál és az uszályoknál pedig további harmincat). F. Mihály vendéglős emlékezéseiből, egy régi riportból idézem üzlete jellemzésére a következőket: „Volt még egy nagy üzlet, ami a Szúnyog-szigeten volt, utána Népszigetnek hívták. A tulajdonosa egy nagyon ügyes vendéglős volt. A sziget csücskén csinált egy nyári vendéglőt, még komppal is át lehetett menni hozzá. Ott egy hétvégén akár száz lány is dolgozott. Ők pucolták a halat, a krumplit, gyúrták a tésztát, előkészítettek mindent. Reggel bementek, és ezek a lányok, akik reggel tésztát gyúrtak – felszolgáltak, helyesebben az egyik fele fölszolgált a másik fele pedig a konyhában volt vagy tálalt, tálcával hordták ki a halászlét, rántott halat és a túrós csuszát. És nem kellett rá várni. Illik Halászcsárda volt a neve. Ott voltak a bárkák, oda vitték a halászok a friss halat. Hát ma már ilyen nincs.” Illik mester nagyszerű vállalkozást épített fel, ebből jól is élt. Budapest IV. és XV. kerülete, azaz Újpest és Rákospalota találkozásánál, a mai Vécsey utcában hajdan kialakult egy elegáns villasor. A 98-as számú épület az egyik legszebb: az Illik vendéglőscsalád háza. A vonzerő Mitől lett olyan népszerű ez a vendéglő, hogy szinte „a világ végéről” is felkeresték? Elsősorban a halászmester az oka, aki szinte sohasem bízta másra a halászlé főzését −– biztosan ezt is még Barcson tanulta. A friss halat (ennél frissebb sehol sem volt, hiszen főzés előtt vették ki a vendéglő mellett kikötött bárkákból) a „lányok” megtisztították, de csak Illik úr vághattaszeletelhette. Ő is fűszerezte, és a Dunából merített vízben, szabad tűz fölé tett bográcsokban főzte. Hétvégeken egyszerre négy-öt méretes edényben is főtt a hallé, hogy ne kelljen rá sokáig várni. A jelesebb példányokat még felbontani sem engedte másnak, ahogy például az első képünkön látható hatalmas harcsa esetében sem. A másik vonzerő az egyszerűség, a természetesség. A „hétköznapi” emberek: munkások és polgárok egyaránt szívesen kirándultak, a romantikus csónakos átkelés a Dunán a gyerekeknek önálló program lehetett (az Illik csárda saját ladikja szállította az újpesti partról a családokat). A kert döngölt földes padlóján nem billegtek a székek, padok, asztalok, mert rögzítették őket. Csak a folyó fölé benyúló étkezőterasz kapott hajópadló borítást, hiszen az egész „szerkezetet” fából ácsolták. Itt volt legnehezebb asztalhoz jutni. Ne feledkezzünk meg a cigányzenekarról se. Dulli Lakatos Gyuszi cigányprímás tíztagú, „teljes” bandájában már a prímás legnagyobb fia is játszott egész nyáron és sok éven át. Ez ritka volt, mert a nagyze-23 BUDAPEST 2014 szeptember A „Betyár asztal” a láncokkal (képeslap, 1935) Vasárnapi csúcsforgalom (képeslap, 1934)
