Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Somogyi Krisztina: MAGDOLNA Nagy vágyak – kis beavatkozások a nyóckerben
Nagy vágyak – kis beavatkozások a nyóckerben szöveg: Somogyi Krisztina, fotó: Borsos Melinda és az alkotók Az építész épületeket tervez: feltehetően ez az általános vélekedés. Márpedig a helyzet ma ennél sokkal árnyaltabb, sokrétűbb és nyitottabb. A szerep átalakul, összhangban azokkal a változásokkal, amelyek az épített környezetben, de talán még lényegibb módon a társadalomban mennek végbe. Fiatal építészek négy kis csoportja Józsefvárosban, a Magdolna negyedben gondolkodott azon, hogyan lehetne az ott élő emberek igényeihez igazodva, apró beavatkozásokkal javítani az állapotokon. 8 BUDAPEST 2014 szeptember Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Budapest, 2014. július. A Tavaszmező utcában egy kávézó előtt úgy ötvenen álldogálunk: építészek, hallgatók és helyiek vegyesen. A pogácsát a Női Klub tagjai sütötték, Rozi nénivel, a Mátyás téri Kesztyű gyár nagy sikerű rajzfoglalkozását vezető festőművésszel többen beszélgetnek. Vidám kiállításmegnyitón veszünk részt, egy workshop záróeseményén. A szél felfűzött papírkorongokat fúj: a közösségi tervezést előkészítő munkafázis izgalmas felvetéseit. Egy-egy helyi vágy fogalmazódik meg rajtuk. Közösségi kert , fodrászat, játszótér – javító ötletekben gazdag térben állunk. Az építészhallgatókkal megvalósított alkotóhét helyi vágyakból emelt tervezési feladattá négyet. Komoly előzményei vannak annak, hogy ezek a tervek megszülettek, hogy a helyiek egyáltalán szóba álltak a fiatalokkal. Dimitrijevic Tijána és Borsos Melinda építészek, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatói, két éve vannak jelen a negyedben. Azonban a m icro m agdolna workshop sikerét a Józsefvárosban 15 éve elindított szociális város rehabilitáció kontextusában értelmezhetjük. Nem házak összessége „A ház és város két külön entitás, azaz a város nem sok ház összessége. Mert a ház, alkotás. Sok ház is alkotás. Átlátható, tervezője van, alkotó szándékok fogalmazódnak meg benne. Van eleje és vége, azaz konkrét ideje. A város ezzel szemben folytonos dolog. Hol születik, hol meghal, hol átvándorol. Kölcsönhatások dominálnak benne. Az emberek, a gazdaság és a környezet egymásra hatása befolyásolja alakulását. A Józsefvárossal 1998 óta foglalkozom, akkor léptem be ahhoz a RÉV8 nevű, város rehabilitációval foglalkozó, részben önkormányzati céghez, amelynek jelenleg a vezetője vagyok. A Magdolna Negyed programot 2004-ben indítottuk, akkor 4 házzal, 100 lakással és a Mátyás tér rendbe rakásával. Az első etap eredménye a Kesztyűgyár, ami azóta a helyi közösség számára meghatározó fontosságú közösségi hely lett. Abban az épületben dolgozunk mi magunk is. Ezt a tervezést nem lehet kívülről idelátogatóként végezni. Együtt kell élni a negyeddel, hogy értsük a problémákat, érezzük a beavatkozási lehetőségeket. Egy kisebb területen belül is egészen eltérőek lehetnek a viszonyok. Ami az egyik helyen jó, az pár sarokkal arrébb már nem biztos, hogy elfogadható a lakóknak. A konfliktus így is sok: egy rehabilitáció során évtizedes problémák jönnek elő, az elkeseredettség és a korábbi gondok feszültségeket szítanak. Aztán a remények hirtelen irreálisan nagyok. Sokan nem érzik át saját felelősségüket és lehetőségeiket a környezetük alakításában, hanem kívülről várják a segítséget. A Magdolna negyedben »a szegénység kultúrája« a jellemző. „A város nem sok ház összessége“ – vallják a kiállítás létrehozói Tervezési műhely, 2014 MAGDOLNA
