Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Somogyi Krisztina: MAGDOLNA Nagy vágyak – kis beavatkozások a nyóckerben
Ha valakinek elkezd jobban menni, akkor az elmegy innen. El innen! Sokak számára ez jelenti a fejlődést. Mi ebben a környezetben próbálunk pozitív identitást építeni. A most nyáron megvalósult m icro m agdolna elképze lés nehéz helyzetben lévőknek hozott egészen lelkesítő, pozitív eredményt” – fejti ki a nyá ri alkotóműhely eredményének fontosságát Alföldi György építész, a RÉV8 vezetője, a hazai szociális város rehabilitáció jeles képviselője. A lelkes fiatalok hitére és energiájára nagyon nagy szükség van munkájában. Beleolvasva a különböző fórumok vitáiba, hamar kiderül, hogy nehéz jót tenni, a közösségi tervezés sok buktatót rejt magába. A szegénység kapuja A Magdolna negyed problémái nem új keletűek, a szegénység itt évszázados. A Józsefvárosi önkormányzat 2004-ben indított rehabilitációs programja 11 helyszíne közül itt a legnagyobb a társadalmi szegregáció. A Mátyás tér, Teleki tér, Kálvária tér környéke a 19. században kezdett beépülni és az 1910-es években emelkedett a legmagasabbra a népsűrűség. Akkoriban nem volt példa nélküli, hogy egy szobakonyhás lakásban a négyfős családon kívül 6-8 ágyrajáró is lakott. A 20. század során aztán hullámokban érkeztek a nehéz sorsú emberek, az 1990-es évekre ez lett a legnagyobb összefüggő krízisterülete a fővárosnak. A Józsefvárosi Kerületfejlesztési Stratégia részeként elindított Magdolna Negyed program ma a III. etapjánál tart, összesen hétszáz önkormányzati lakásnak, háznak és a fontosabb köztereknek a javítását végzi. A legnagyobb publicitást és sikert a Kesztyűgyár közösségi központ kialakítása hozta. Participációs, azaz közösségi tervezéssel készült el a Mátyás tér, ebben az építészek mellett tájtervezők, szociológusok, szociális munkások és a helyi lakosok vettek részt. Ez a köztér rehabilitáció számos tapasztalattal járt, az alakítgatás a mai napig nem zárult le, ahogyan Alföldi említette, a város nincsen „kész”. Alakul. Az eddigi másfél évtized eredményeként csökkent a kerületből elköltözni vágyók aránya, nőtt az összkomfortos lakások száma, jelentősen javult a közterek megítélése és használata, a közösségi szemlélet. A fejlődés egyik mérőpontja, hogy a magánerős beruházások is szaporodnak, azaz nőtt a városrész vonzereje. Mára széles körben elfogadottá vált a negyed elnevezése, ami azért fontos, mert ez is segíti a környék identitásának formálódását. Tollba rajzolva Az elköltözni vágyók mellett tehát vannak olyanok, akik ezen a helyen képzelik el jövőjüket. Ennek bizonyítéka, amit Dimitrijevic Tijána és Borsos Melinda építészek tapasztaltak munkájuk során. A negyeddel 2012 óta foglalkoznak, a m icro m agdolna vágygyűj tő elképzelést 2013 decemberében indították. Alapja egyrészt a negyedben fellelhető számos pozitív terv, vágy. Ezt házasították a NEXT közösségijövő vizionálás nemzetközi módszerével. A helyi lehetőségek és szándékok feltérképezésének közösségi platformját Hamburg városában alkalmazták elsőként, a magyar tervezők Belgrád egyik nehéz sorsú negyedében, a Savamala környéken ismerkedtek meg vele. Ezt átalakítva született meg a micro m agdolna projekt, ahol a helyiek vá gyait, álmait személyes adatgyűjtéssel térképezték fel. Képeslap formájában „tollba rajzolással” örökítették meg a felvetéseket, 9 BUDAPEST 2014 szeptember Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A m icro m agdolna kiállítás és projekt tervezői: Dimitrijevic Tijána és Borsos Melinda, a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatói A közösségi kert helyszíne és terve a Női Klub számára: Bagoly Zsófia, Bardóczi Alexandra, Kiss Anna, Krizsó Bernadett, Rácz Noémi (BME)
