Budapest, 2014. (37. évfolyam)
9. szám szeptember - Zsigmond Gábor: Kifosztott sír az óbudai kocsiszín
Azonban még megszűnése előtt kötelezettséget vállalt a Vörösvári út és az óbudai temető közötti villamosközlekedés elindítására, bár a várható gyenge forgalom miatt nem nagyon sietett ígéretét beváltani. Amikor 1923-ban a korábbi társaságok helyett a főváros saját cégének, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnak (BSzKRt) kellett ellátnia a tömegközlekedés feladatait, az új közcég a járművek, telephelyek, szerződések mellett természetesen a kötelezettségeket is megörökölte. Az ígért, ám nyilvánvalóan nem kifizetődő Vörösvári úti vonalat persze a BSzKRt sem akarta megépíteni, így hosszú időhúzás után azt javasolták a fővárosnak, hogy feleannyi pénzből inkább trolit kellene itt működtetni. Ez a válság idején könnyen értő fülekre talált a Városházán, és 1933 végére már bekapcsolták a forgalomba főváros első, mintegy 2700 méteres trolibuszvonalát. Az új közlekedési forma három „trolleybuszt”, igényelt így az óbudai remíz Hunor utcai végéhez hozzáépítettek egy 5,8 méter széles és 35 méter hosszú garázst, ahol a főváros első trolijait tárolták. A 7-es, majd T jelzéssel közlekedő – amúgy sárga színű – járművek a hazai ipar első trolibuszai voltak, s egyben – mindezidáig – a budai oldal utolsó ilyen járművei is. A közlekedés ugyanis 1944 őszén megszűnt, és Budán azóta sem járnak ezek a barátságos tömegközlekedési alkalmatosságok. A főépületben laktanya, légópince, konyha is volt, és persze raktárak, oktatószobák, a villamos- és trolibuszvezetők tartózkodói. Hogy hányan jártak át közülük a szomszédos Dreher sörlerakatba, azt nem tudjuk, de utóbbi emlékét máig őrzi a kocsiszín melletti falon öt márvány lóitató kád csonkja. A másik oldalon egyébként ekkoriban előbb egy Édelstein Bertalanné, majd egy Krámer Samu nevű szomszéd tulajdonolt. Talán utóbbitól vették meg azt a telket, amerre a telephely később terjeszkedni tudott. Még az is a BSzKRt idején történt, hogy a telephely főépületének falára felkerült egy ma is látható emléktábla, a kocsiszínből a frontra indult és ott elesett hősök emlékére. Ezt a cég 1925-ben rendelte meg Sződy Szi lárd művésztől, miután egyre világosabbá vált, hogy a fővárosi dolgozók közös emlékműve sosem fog megépülni. Mivel egykor a villamoscégektől ezrével vonultak be a dolgozók, a BSzKRt-ra mint a legnagyobb fővárosi vállalatra amúgy is nagy erkölcsi nyomás nehezedett. Ezért is döntöttek úgy, hogy valamennyi telephelyre – így az óbudai remízbe is – a Sződy által tervezett egységes kivitelben emléktáblákat emelnek a helyhez kötődő nevek kőbe vésésével. Ekkor még bizonyára senki sem gondolta, hogy húsz év sem kell, és az újabb háború már Óbuda utcáin is végigsöpör. 33 – 70: Szocforr és a Generalisszimusz A háború után, ahogyan a Sztálin 70. születésnapján újraindított trolibuszozásra és a BSzKRt-ra (1949-ben szétdarabolták), úgy az óbudai kocsiszínre is új szerep várt. A remíz dolgozói lázasan készülődtek 1950. november 7-re, hogy a Sztálin híd átadásakor elinduló új villamosjárat ünnepségén nehogy valami hiba vagy szabotázs történjék. A nagy októberi szocialista forradalom „kerek” 33. évfordulójának tiszteletére elindított 33-as viszonylat megnyitására a hídon elsőként áthaladó 1892-es pályaszámú villamos számát 1879-re, a Generalisszimusz születési évére kellett átfesteni. (A Madách tér és a Soroksári út közt már közlekedő 33-ast közben halkan 22-re számozták át.) A Váci úttól az óbudai kocsiszínig közlekedő új viszonylat 1954 nyarától már a Nyugati pályaudvarig közlekedett, bejárva a teljes Váci utat, a magyar ipar főutcáját. Ekkor még 33A jelzéssel betétjárat is indult, amely először – egyetlen napig – csak a Váci út és a Sztálin híd között járt, de „az utazó dolgo zók kívánságára május 24-től ismét Óbuda, kocsiszínig közlekedtetjük” – írta az BSzKRt villamos ágazatának helyébe lépő Fővárosi Villamosvasút (FVV). A 33-as történetének egyébként egy másik történelmi pillanat vetett véget. Amikor 1981-ben elkezdték a híd felújítását és az 1-es villamos kiépítését, szerepét ez utóbbi vette át, az átadáson maga Kádár János utazott át rajta az óbudai pártértekezlet után Pestre. 3 BUDAPEST 2014 szeptember forrás: Nagy Zsolt Levente gyűjteménye Az utcai homlokzat: 2014 Az a bizonyos 33-as
