Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Simplicissimus Budapestje
Boltok körül: egy új trend és egy veszteség Csak a szemem sarkából követem a folyamatot, mégis biztos vagyok benne, hogy több ma a felhasználót váltó bolt, mint öt éve. Van közte évtizedekig kitartó üzlet, és egy-két éve profilt váltott helyiség. Van olyan, ahol egyre több dologgal egészíti ki a tulajdonos a szemlátomást nem elég jövedelmező profilt. Ilyen például az 1938-ban alapított Havalda bőrdíszműves cég a Hajós utca 23-ban, amely a Kádár-kori maszek világban, mint nyakörv-specialista tett szert tisztes haszonra (egy ideig Hámori néven). Az elmúlt években előbb a divat-kiegészítők, majd a Swarovski ékszerek felé vették az irányt. Van, ahol lottó vagy internet-szolgáltatás az új, hangsúlyozottan kiegészítő irány. De a profilmegosztás terjedése mintha új trend lenne. Ez nyilván abból indul ki, hogy a bérleti díjak emelkedését egy adott boltos nem tudja kigazdálkodni, de a költözést személyes vagy jól felfogott üzleti érdekből nem akarja meglépni. Ilyenkor befogad egy másik profilt albérletbe. Az a bolt, amelyet a Podmaniczky-Bajcsy− Nagymező sarkon látni, megmosolyogtatóan egyedi és rekord-gyanús. Vessünk csak egy pillantást a profil-halmozásra: lerí a boltról, hogy a lúdtalpbetét -készítés a legrégebbi ke reskedelmi vonal. Utána következhetett az esküvői méteráru-rövidáru (kellék, csipke, gobelin, kézimunka). Már e kettő sem igazán illik össze. De a harmadik aztán végképp érthetetlen: Beta kéziszerszám és munkaruha... El lehet képzelni olyan személyt, akinek mind a háromra egyszerre van szüksége? Egy lúdtalpas, kézimunkázó, fúró-faragó menyasszony? Neki igazán praktikus lehet! A nagy veszteség viszont a Fleischer inges, amely 1929 óta működött a Nagymező utca és Paulay Ede utca sarkán, a pesti Broadway polgári elemeinek afféle udvari szállítója volt. Most üresen kong a helyiség, és nincs kiírva, hogy tatarozzák, és nyitnak ekkor és ekkor. Elérkezett az átbillenési pont? Már nem rendel senki sem egy tucat inget méretre? Milyen kár! Simplicissimustól hallottam (aki fiatal korában Mark Twain-filológus volt), hogy a nagy író, amikor befutott, valóra váltotta nagy álmát, és tizennégy teljesen egyforma háromrészes fehér öltönyt rendelt. Miért éppen tizennégyet – töprenghet el teljesen jogosan egy Budapest olvasó? Segítünk neki. Az 1870-es években irodalombarátok körében köztudomású volt, hogy az ősz sörényű írófejedelem szeretett mindennap tiszta öltönyt húzni magára. Ezért hét mindig a tisztítónál volt, hét pedig otthon... Új trend az idegenvezetésben: a Whisper megjelenése Kezdetben volt a kiabálás. Az idegenvezető megállt az adott látványosságnál, mondjuk az Operánál, és megpróbálta túlkiabálni a környező zajokat. Kellett hozzá a torok, a hangerő és az állóképesség. Még így se mindig ment a dolog. Aztán mintegy tíz éve megjelent a mikrofon és a hasra szerelt hangszóró. Ez kímélte a cicerónék torkát, de jócskán megterhelte a környezetet. Aztán terjedni kezdett a „whisper” nevű szerkentyű. A szó köztudomásúan suttogást jelent angolul. Az idegenvezető itt egy mikrofonba beszél (Ez lehet hagyományos kézi mikrofon, fejre szerelt színpadi mikroport vagy gallérra csíptetett fajta.) Minden turista kap egy fülhallgatóban végződő vevőkészüléket. Kb. 50 méteren belül mindent hallanak. Megszűnhet a kiabálás, nem kellenek többé a széles gesztusok. Simplicissimus ritkán vállal idegenvezetést. Maximum tíz személyre van hitelesítve. Akkor mindenkinek a szemébe tud nézni, fenn tudja tartani az interaktivitást, amely szerinte a városba való beavatás kulcsa. A közelmúltban egy régi kedves ismerőse kereste meg, hogy két különleges, uniós oktatásra ideérkező csoportnak kellene vezetést tartani. Sajnos többen vannak, mint az én határom, de nyugi, adnak whisper rendszert, és egy technikus jönne velünk végig. Mivel a családi kassza piszok rosszul állt, Simplicissimus meggondolatlanul igent mondott. Mindenki figyelt, sokan kérdeztek. Igaz, csak másfél óra volt a rendelkezésre álló idő. Még igazabb, hogy végül is néhányan nem jöttek el, összesen tizennégy vendéget kellett szórakoztatni. Simplicissimus úgy érezte magát, mint egy DJ, akinek aznap este minden bejött. A közönség valósággal tombolt, de legalábbis rajongott Budapestért – és lássuk be, kicsit őérte is. A whisper nagyszerűen vizsgázott, hiszen mindenkivel személyes kapcsolatot biztosított. Három hét múlva meglett a dolog böjtje. Simplicissimus nagy önbizalommal látott neki a munkának. Ezúttal két és fél órája volt a túrára, egy csillaggal elegánsabb szállodából indultak. Ezen a délutánon/estén semmi sem sikerült. Talán mert 31 vendég tolongott Simplicissimus mögött. Talán mert még kevés alkalommal voltak külföldön. Állandóan, őrült lelkesedéssel fényképeztek. A legtöbben déli szláv nyelven beszéltek egymással, jó hangosan, egymást is fényképezték. Olykor, hogy ne zavarja őket, mit mond a vezető, levették a fülhallgatót, és hangosan instruálták egyikmásik társukat, hová álljon a fényképhez. Néha a szerencsétlen Simplicissimustól 50 centire... Mindössze 6-8 ember itta a szavait. Ők igyekeztek mindig a közelében maradni. A többiek egy része egy idő után le is lépett, hogy ők a Váci utcát akarják megnézni. 14 Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
