Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Vörös István: A Szent István parki hős
Vajon mi lehetett az oka a kudarcnak? Alighanem a számosság lehetett az oka. Meg az, hogy ezek a vendégek még nem nagyon utazhattak sokat. Nekik egy buszos túra lett volna ideális. A busz összekényszerítette volna őket. Közben fényképezhettek volna kedvükre. Buszozást egy még keservesebb tapasztalat után nem vállal Simplicissimus. Az egy másik szakma. Úgy van vele, mint Yehudi Menuhin és Lakatos Sándor a régi viccben. Innét csak az olvassa, aki nem ismeri. Yehudi Menuhin fellépett a Zeneakadémián a hatvanas években. A hangverseny után a kifelé jövő közönség soraiban egy rádióriporter meglátja a prímást, és orra aládugja a mikrofont. – Hogy tetszett a művész játéka? – Szép, szép, de asztalnál meghalna... Amit Simplicissimus betiltana Budapest utcáin Az ember hajtotta városnéző sörösjárgányt, amely kb. egy éve csúfítja el Budapest legszebb útvonalait. Egy tucat férfi ül egy régimódi, biciklipedálokkal hajtott járgányon egymással szemben és ordítoznak. Hátul van a sörcsapot és a kormányt kezelő, remélhetőleg józan felügyelő személy. Kimondhatatlanul lehangoló látvány. Három dolog miatt is ellenzi az ember. 1.) A kontrollálatlan ivászat reklámja, vicces jópofaságnak tünteti fel az undorító vedelést. Lejáratja a sört, ezt a nemes italt. 2.) Óriási zajártalommal jár, ártatlan, arra járó emberekre kényszeríti rá magát mint „tréfás élmény”. 3.) A férfiasság egy torz modelljét tárja a fiatalok elé: „az igazi férfi képes ilyen sokat, ilyen jópofán inni”. De jó lenne kipróbálni. Kár, hogy egyben a szabad, korlátoktól mentes versenyt is pártoljuk... De ahogy helyeseljük a felhőkarcoló-építés tilalmát is – erre nem lehetne kitalálni valami horribilisen magas különadót? Budapest 100 szóban pályázat Az interneten sok helyen előkerült ez a végtelenül szimpatikus pályázat, de hát a mi olvasóink közül nem mindenki lóg a hálón. Hátha valaki nem hallott róla. És szeptember 1-ig még be lehet küldeni legfeljebb 5 történetet... „Egy olyan történetíró pályázat, ami azokhoz szól, akik éreznek annyit a város iránt, hogy azt szavakba is öntsék, maximum százba. A felhívás szépsége pont az egyszerűségében rejlik, 100 szóban mit jelent a város a benne élőknek, milyen történetük, emlékük, érzésük, benyomásuk van a várossal, annak tereivel, eseményeivel, lakóival kapcsolatban. A pályázat ötletét a Chilében immár 14 éve megrendezésre kerülő »Santiago 100 szóban« elnevezésű felhívás adta. 2001-ben Santiagoban (Chile) a Plagio, a Minera Escondida és a santiagói metró összefogtak, hogy elindítsák azt a pályázatot, amire egy legfeljebb száz szavas, a városhoz valamilyen módon kapcsolódó írással lehetett jelentkezni. A nyertes pályaműveket illusztrálták és köztereken állították ki. Ma a »Santiago 100 szóban« felhívásra évente közel 50 000 történet érkezik és Chile legfontosabb irodalmi pályázatává nőtte ki magát. A felhívás egy olyan egyszerű és mégis izgalmas dologra ösztönöz évről évre egyre több chileit, hogy ragadjanak tollat, és írjanak egy történetet 100 szóban. Az alapgondolat a budapesti pályázat esetében is az, hogy az irodalmat összekössük a városi léttel egy dinamikus projekt keretében, amely amellett, hogy széles közönséget ösztönöz írásra, elősegíti azt is, hogy a napi közlekedés során az emberek egy pillanatra megálljanak, és időt szakítsanak egy kis irodalmi pihenőre. A pályázat egy új kifejezési platformot kíván nyújtani, ahol a jelentkező megoszthatja érzéseit, kalandjait, gondolatait, aggályait, vágyait a várossal kapcsolatban. 100 szóban arról, mit jelent a város a benne élőknek.” A pályaműveket a www.100szobanbudapest. hu oldalra kell feltölteni, de mintha a szervezők a mi olvasóinkra is gondoltak volna, a történetek postai úton is elküldhetők a következő címre: Lumen Kávézó, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 3. Azért pont ide, mert ez a kávézó az egyik szervező. Egy kétéves nonprofit szervezet, a Mindspace cég jött elő az ötlettel, amely a következőképpen határozza meg magát: „A Mindspace Nonprofit Kft. 2011-ben alakult azzal a céllal, hogy alulról jövő kezdeményezéseket valósítson meg, illetve kössön össze nemzetközi networkingben működő más kezdeményezésekkel, az alábbi három kiemelt tématerületen: social innovation, Smart City, Knowledge Management.” (www.mindspa ce.hu) Hangozzék bármilyen öregurasan is: fiatal-pestiesen szólva „kicsit gáz, hogy mindezt angolul tolják”. Igaz, magyarul kicsit csikorgósan hangzik: társadalommegújítás, kifinomult városmegoldások, tudásgondozás. Jaj de piszok nehéz mindezt magyarul mondani. Mint a nyelvújítás idején az éleny és a légeny szavak, amelyeket az oxigénre és hidrogénre találtak ki eleink, de aztán nem ragadtak meg – ellentétben például a higany szóval... Mindenesetre ilyen bámulatosan közérthető honlapot, ilyen áttekinthető és szép szerkezetben még nem láttunk. Nyilván a Mindspace csapata készítette, mert az övékére ugyanaz a szellem és a tisztaság jellemző, csak még dögösebb megoldások társaságában. (Pl. pszeudó hatvanas évek illusztráció.) A cím: www.mindspace.hu. Tessenek pályázni. 15 A VERSROVATOT SZERKESZTI KIRSCHNER PÉTER A Dunapark kávéházban ülök az ország legokosabb emberével, aki talán a legnagyobb élő költő is. Árnyékvékony öltönye tartja egybe, meg a sugárzó azonosság önmagával. De aztán megértem, hogy nemcsak önmagával azonos, hanem a külvilággal is. Versein át lassan elvérzik. E halálos sebek tartják életben. Mindenütt ő van, egy szürke faldarabban, egy elkapott beszédfoszlányban, a budapesti utcán néha még mindig szembejövő merész és szemtelen gondolatban. VÖRÖS ISTVÁN: A SZENT ISTVÁN PARKI HŐS Rába Györgynek
