Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - A Városliget, amilyen volt, és amilyen lehetne
A kertvendéglő Kolegerszky Viktor ve zénylete alatt vált legendássá, aki „kávézóvá” formálta és elegánsabbá, a „jobb” közönség számára is vonzóbbá tette a helyet a Királydomb szomszédságában. Népszerű volt egyrészt kitűnő vendéglátása, másrészt a katonazenekara miatt. 1910-ben már Luszthausz és Gerő kávésok bérelték a helyet, majd még sokan következtek a sorban, de az emberek mindig Kolegerszky kioszkként emlegették. A Magyar Iparművészet c. lapban például 1916-ban megjelent egy tudósítás az Iparművészeti Társulat Alpár Ignác alelnök vezetésével tartott üléséről, ahol a 7. pontban tárgyalták a Társulat állandó helyiségének ügyét. Itt felmerült (többek között) „a Stefánia úton levő Kolegerszky kioszk telke is, melynek bérlete a közeljövőben lejár. Ezt elvetették, mert túl messze van a várostól.” Ez azt jelzi, hogy akkor hanyatlóban volt a népszerűsége, de a 30-as években Godt Vilmos irányítása alatt me gint annyira fellendült, hogy étteremmel bővült. 1937 ben, a virágkiállítási pavilon építésekor lebontották. A virágkiállítás épületét 1945 után raktárként hasznosították, de még ekkor is Kolegerszky-kert volt a mindenki által ismert neve. Ezerjó vendéglő 9-11 Igazi „túlélőt” is bemutatunk Önnek, kedves olvasó, nehogy azt gondolja, hogy minden eltűnt, ami jó volt – az Ezerjó például megmaradt. A vendéglőt Márth Károly nyitotta meg a millenniumi kiállítás után két évvel, a mai Széchenyi fürdővel szemben. A ház homlokzata színházi díszletre emlékeztetett (ez a ház előtte Lauffer kávéháza volt; a házsor to vábbi épületei: Bienenfeld gyorsfényképész, egy szatócs, majd Scheffner körhintája zárta a sort). A díszes ház mögött nagyon egyszerű épület és veranda állt, de az óriási kertben a meleg nyári napokon több száz ember elfért. A Városliget fejlesztései és a Széchenyi fürdő megépülése után az Ezerjó a fürdőépület keleti szárnya mellé költözött, és Márth úr veje, Belházy Ferenc nagy szak értelemmel gondoskodott a korábbiakhoz hasonló népszerűségről. Mivel a kiszolgáló helyiségek, később egy rendes étteremrész is a fürdő épületében volt, a szabadtéri medencék mellett hamarosan megnyílt az Ezerjó belső terasza is. A vendéglő további sorsáról egy érdekes epizódot idézünk Korányi Tamás 2007-es blogbejegyzéséből: „Budapest ostroma éppen csak befejeződött, amikor a Kölcsey Ferenc gimnázium tanítása ebben a vendéglőben megkezdődött. Az iskola Munkácsy Mihály utcai épülete akkor megrongált volt és fűthetetlen. Az Ezerjó vendéglőt viszont a Széchenyi fürdő artézi kútjának a vize fűtötte. Így tehát osztályonként egy-egy tanítási nap volt hetenként. Emlékszem – hiszen magam is abba a gimnáziumba jártam nyolc évig, s akkor harmadikos voltam –, a pincérek a szomszédos helyiségbe hordták át az ételt a mi »tantermünkön« keresztül. Éhesek voltunk, de nem fáztunk. Volt ott – talán a tulajdonoshoz tartozott? – egy Bucinak nevezett lány is, nálunk idősebb, mindenesetre sok kamaszos fantáziára adott okot. Az 55. érettségi találkozó alkalmával néhányan az egykori diákok közül meg is látogattuk a mai éttermet...” Az Ezerjó ma már fizikailag és szellemileg is csak jelképesen létezik, mivel új néven, külsejében és gasztronómiailag egyaránt teljesen modernizálva várja a vendégeit. ● A képek forrása a szerző gyűjteménye 6 BUDAPEST 2014 augusztus „A szerző téved (2014/7 Szántó András: Nyári Kulinária), mivel a Buchwald székekért a kommün után is fizetni kellett. Csak 1948-ban lettek ingyenesek és a következő évben már ki sem tették őket. Személyes tapasztalat!” (Dr. Del Medico Imre) Gruber kioszk (képeslap 1900) A régi: Márth Károly Ezerjó étterme (képeslap 1910 körül) Kolegerszky Viktor kioszkja (képeslap 1906) Az új: Ezerjó a Széchenyi fürdő oldalában (képeslap 1932)
