Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Tündérvíz, Mária
Fokozatosan pusztul a táj, olyan klasszikusok hullott fejével, mint a legendás Kulacs Étterem, hol Seress Rezső megírta, helye sebben eldúdolta a máig egyetlen magyar világslágert, a Szomorú vasárnap címűt. A legendák elengedhetetlen része, úgy tűnik, a gyors enyészet – az Andrássy úti Eckermann sem úszta meg a bugyibolttá válást, figyelmen kívül hagyva Ady t és az egykori Három holló misztériumát. Szóval csúnyán bezárt a Kulacs, és már csak ínyenc középpolgárok elbeszéléséből hallani arról, hogy itt aztán valóban hizlaló, zsíros konyhát vittek, melynek termékei az elnevezéshez méltón itatták a vendégeket, esténként a késői maradást eredeti cigányzene intézte, hosszú évtizedeken keresztül. A szomszédság budapesti módra próbálkozik, mégpedig igen színesen: a háztartási műanyagárutól a napimádó szoláriumon át a tündérvízig igyekszik a közönség kedvében járni, szórványos sikerrel. A különböző méretű szűrők (tea, zöldség, tészta), tölcsérnyakak (rövid, közép és gólya), kiskanál, nagyevő és merő, viaszkos és viaszktalan vásznak hősiesen küzdenek, hogy választék bőséggel légyen, pecsét ne essék a szívélyességen, amikor háziember teszi a lábát idebe. Szomszéd szomszédja ezáltal fölveszi a ritmust, már kevésnek érezvén a csokibarna csöveket (hm), fiatalító sugárzással kívánja ellátni a lakosságot. Mindehhez elegendő negyedórácskát nyugton tölteni a napsütést imitáló katlanban, gyors törlés, s a delikvens Bali-i kontúrokkal léphet a hétker szunnyadó közönségének színe elé. Nemrég az egészségtúra akcióhoz tartozott, hogy a műnapozó a kezelés előtt betért egy hypoxi masszázsra, javítandó az anyagcserét, nyirokrenyheséget, narancsbőrt, depressziót és szemmel verést, utána pedig a Gourmet-ba, hogy a kényeztető nap keretében megadja a módját az igazi huszonegyedik századbeli életérzésnek. Már csak koszlott kirakatbetűk adnak hírt, miféle étekcsodákat kínált valaha a bár, ha bárnak lehetett egyáltalán nevezni, mindenesetre öntetben igen erősek lehettek. S ha még mindig nem ért célt az élményhajhászás, az idő eltöltéséhez rendelkezésre állt mesterfodrászat, kéz- és lábászat, esetleg a teljes lakásberendezéshez óantik műbútor-Tündérvíz, Mária szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Ha elindulunk a Dohány utcán a Nagykörúttól a Városliget irányába, lassan mintha más világba érkeznénk. A nyüzsgő buzgóságból kisvárosi szürkület lesz, a jövés-menésből korai takarodó, poros tanakodó, érdemes-e folytatni az utat – pedig igen, a csodálatos tornyok tere, a Rózsák, még csak azután következik, addig kitartás kéretik! 7 BUDAPEST 2014 augusztus VÉGELADÁS 77 77 77 77 73-75 73-75 73-75 73-75
