Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Halakkal táncoló
9 BUDAPEST 2014 június vidékre sem kell menni érte, látnivaló ott aztán semmi. A nulladik merülés úgyis mindig medencében történik, azután kiderül, mennyire elszánt a halakkal táncoló. Legjobb, ha előtte szorgalmasan tanulmányozza a szakirodalmat: csíkos hal, vörös sávval az oldalán, és sokan odaúsznak, amikor felkavarodik a homok, mi az? De vajon mit akarhat? Miért érdeklik any nyira a környező boltok? Hogy kiket ismerünk, átjárunk-e egymáshoz, ilyesmik. Ugyan! Azt mondta, egyenesen a sarki hentestől jött, és jól bekolbászozott – képzelem... De lehet, hogy csak egy meleg gyapjúzoknira van szüksége – júniusban. Ettől kitelik. Húsz év alatt azért sikerült megismerni a szomszédokat, ki így, ki úgy próbál boldogulni. Bár érdekes, amit a papagájbolt ról mondott. A legrégebbi vállalkozások közé tartozik az utcában, és még csak nem is versenytárs. Úgy látszik, hörcsögökre minden időkben szükség van – brrr, micsoda egy savanyú, szárazföldi állat... És miért gondolja, hogy a kereskedőt érdekli a másik nyomora, modora? Ugyan... A pék pont viszont más! Amikor kisüti a reggeli kalácsot, az egész utca égnek emelt orral közlekedik! Egyébként mindig ugyanaz a mese: nincs pénz, van válság, és hogy az alapszolgáltatások meg a hülyeség megy, a többi éhhalál. Ezért beszélgessünk egymással? Mindenki mondja a magáét... Jut eszembe felhívni a figyelmét az orvosi vizsgálatra. Anélkül nincs tanfolyam! Lesz, ami lesz, tessék elmenni hozzá, a Doki jó haverunk, biztonsággal megállapítja, alkalmas-e a jelentkező. A fülvizsgálatra a nyomás miatt különös figyelem fordítandó, nagyothalló jöhet, elvégre idefönt sem szükséges mindent meghallani. ● 99 99 99 99 101 101 103 103 103
