Budapest, 2014. (37. évfolyam)
5. szám május - Cserey Gábor: Keressük Karl Liebknechtet
A hatalmas ünnepély külön szenzációja lesz a mozisok fölvonulása és a mozgófénykép-színházak ünnepi előadása.” És ott aztán igazán megadták a módját! „A mozikban ünnepi szavalat és az Internacionálé eléneklése vezeti be az előadásokat. A közönség az új himnuszt vetített szövegről fogja elénekelni a zenekar kísérete mellett! Erre az alkalomra a rendezőség 160.000 példányban osztja szét az Internacionálé szövegét. A mozgófénykép-színházak május elsejei előadásaira félhelyárak lesznek.” Felvirrad a nagy nap! Egyre közeledik a nagy nap, addig is áradnak a jó hírek, így például 26-án megtudjuk, hogy minden proletártemetés ingyenes lesz. Ha meg életben marad a proletár, akkor Szamuely Ti bor és Vágó Béla népbiztosok rendelete szerint részletre vehet bútort. És a húsellátás is javult valamennyire: „Május elsejére lesz hús. A közellátási népbiztosság az április 29-i hústalan napot a május elsejei ünnepre való tekintettel felfüggesztette. Április 29-én, kedden ennél fogva vágnak állatokat, azoknak húsát azonban csak április 30-án, szerdán kaphatja meg a közönség. A mészáros üzletek tehát kedden zárva maradnak, és csak szerdán fogják a fogyasztó közönséget kiszolgálni.” Sajnos sok a baj is, naponta olvashatjuk a felhívást, hogy „Be a Vörös Hadseregbe!”, mindenfelől támadják a munkások államát, románok és csehek állanak az ország területén: „A megtámadott Tanácsköztársaság, amelyet Hohenzollern Ferdinánd bojárjainak fehérgárdistái rohamoznak, azt jelenti, hogy a szocializmust támadja meg a feudális nagybirtok, a leggonoszabb osztályelnyomás, a legkorruptabb kapitalizmus. Az a tény, hogy román zászlóaljak támadásokat intéznek a Vörös Hadsereg ellen, a legtisztultabb, legélesebb formában megnyilatkozó osztályharc.” De a forradalom ügye végül is győzni fog! „Emelt homlokkal, bízva és erősen indulunk neki május elsejének. Fölszabadító harcunkban nem maradunk egyedül, mert él május, sokkal inkább, mint bármikor. A kapitalizmus meghalt Magyarországon és nincs a világnak az a hatalma. amely föl tudná támasztani.” Végül felvirradt az ünnep, a házbizalmiak fölvették a szükséges vörös zászlókat a kerületi munkás- és katonatanácsoknál. A Népszava ünnepi számának címlapján Várnai Zseni verse, a „Vörös Május” virít, és mellette az általános behívó parancs, amelyet a szerb, francia, román és cseh imperialisták támadása tesz szükségessé. Megtudjuk, a város ünnepi díszben pompázik: „A Lánchíd előtt gyönyö rű vörös drapéria emelvényre kerül Marx öt méteres álló szobra. A parlament előtti téren állítják föl Lenin és Liebknecht mellszobrát. A Berlini téren egy köralakú kiképzés lesz, amelynek három oldalán áll szoborba gyúrva Bíró Mihálynak a Népszava plakátjáról ismert munkása, pöröllyel a kezében. A Vérmezőn a Martinovics szarkofágon kívül egy óriási Lenin szobrot helyeztek el. A Városligeti Iparcsarnok előtt gyönyörű dekoratív hatások lesznek: itt egy-egy monstruózus Lenin, Engels, Liebknecht és Szabó Ervin szobrot helyeztek el. A Millenniumi emléket teljesen bevonták vörös drapériákkal: a középső óriási oszlopot architektonikus kiképzéssé (mivé? hol tanult magyarul ez az újságíró?) változtatták és az előtte levő Árpád-szobor burkolatára kilenc méter magas hármas csoportot helyeztek el, amelynek közepén áll Marx szobra, mellette egy bányamunkás és egy vasmunkás. A Kossuth Lajos utcába hat óriási mellszobor került. Budán az alagút mellett két oldalt egyegy négyméteres szobor: az egyik Bíró Mihály munkását ábrázolja, a másik pedig egy vöröskatonát. Az Üllői út és a József körút sarkán egy szoborba öntött hatalmas ököl emelkedik, amely kalapácsot tart.” Célállomás: Kígyó tér Sajnos, eredeti célunkhoz ezeket az írásokat végig olvasva sem kerültünk közelebb, mármint ahhoz, hogy megtudjuk, kinek a szoba áll a Ferenciek terén. De szerencsénk van! Május harmadikán a mozgósítási parancs az első közlemény a Népszava címlapján, de visszatekinthetünk a munkások, proletárok nagy ünnepére is. Megtudjuk, hogy áhítatos tömegek állták körül csütörtökön Marx, Engels, Lassalle, Lenin szobrát: „A kapitalizmus meghalt. A forrada lom, a szocializmus él. A kapitalizmust nem lehet feltámasztani. A forradalmat, a szocializmust nem lehet eltemetni. Ez május elseje igazi értelme. Ez a magyarországi május csodálatos, mély jelentősége.” És néhány szó az ünnepségről: „A Petőfitéren már a kora reggeli órákban gyülekezett a vörös május szívencsókolt proletárja (...) Ugyancsak impozáns az Eskü téri hídtól a Kossuth Lajos utcán és a Rákóczi úton végig a Keleti pályaudvarig húzódó útvonal díszítése. A hídon végig zászlók lengenek, a híd oszlopai vörösbe burkolva. A Kígyó 26 BUDAPEST 2014 május A Kígyó tér a letakart Werbőczyvel és Pázmánnyal
