Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Bálint Imre: A Városliget jövője - Liget Budapest
A történeti városok világszerte, de Európában különösképpen sajátos, egyedi arculattal dicsekedhetnek. Topográfiájuk, történelmük s az ezek nyomán kialakult városszerkezet, az utcák, terek, tömbök karaktere, az ezek közé ékelődő zöld területek együttese határozza meg ennek az arculatnak élhető értékeket megtestesítő elemeit. Budapesten sincs ez másként. Büszkék lehetünk városunkra. A beépítésnek a Duna vonalára rendezett szerkezetére, a budai Várra, a Halászbástyára, a Parlamentre, a Hősök terére, az Andrássy útra, Pest történeti belvárosára. Vagy: a Városligetre. És itt most meg is állhatunk. Jó néhány évvel ezelőtt a sajtóból értesült a közönség és a szakmai közvélemény is arról, hogy a kulturális kormányzat koncepciójaként megszületik az úgynevezett Andrássy-tengely, s hogy legnagyobb közparkunkban Múzeum-negyed létesül. Az építésztársadalom azonnal és segítőkészen ajánlkozott, hogy közreműködik a megvalósítás előkészítésében. Annak vizsgálatában, hogy vajon ennek a nem elvetendő gondolatnak milyen városszerkezeti, közlekedési, környezetvédelmi, zöldterületi, közmű-ellátottsági stb. stb. háttere volna feltárandó. Hogy kiderüljön még a projektek megvalósítása előtt, melyek azok a dolgok, amelyekre kínosan ügyelni kell. Mert minden ilyen súlyú beavatkozás kibillentheti egyensúlyából a mérleget, ami miatt minden felelős tényezőnek gondosan ügyelnie kell arra: ne vegyen el többet, mint amennyit ad. De nem találtunk partnerre a döntéshozók körében. Aztán új döntéshozók kezébe került a megvalósíthatóság elemzése. A szakmát országos nyilvános titkos tervpályázat lebonyolításával kívánták „megkérdezni”. Az időközben eltelt három és fél év után ez volt az első szakszerű és pozitív lépés. Mert végre hozzáértők bevonásával kezdődött meg egy tervpályázat előkészítése. A bíráló bizottság tagjait a felkért szervezetek rendben ki is jelölték, a pályázatot ez év nyarán kiírták. A Városliget Európa első közparkja. Sokunknak a legfontosabb értékelési szempontja éppen az volt, hogy zöldfelülete az épületek megvalósulásával ne csökkenjen. Itt kell nyomatékkal megjegyezni, hogy a tervekkel kapcsolatban forgalomba került információk között általában elsikkad a felvonulási tér „újra zöldítésének” ténye. A második világháború után a liget hosz szában jelentős mennyiségű zöld területet szüntettek meg, és lebetonozva, aszfaltozva, tribünt építve felvonulási térré változtatták. Ez a területrész visszakerül a liget értékes zöldállományába. A pályázat értékelése során világossá vált, hogy az elképzeléseket négy elhelyezési séma köré lehet csoportosítani. Az egyik ilyen gondolat a Dózsa György úttal párhuzamos, lineáris megoldású és kiszolgálású épületegyüttesé. A másik a Városligeti fasor tengelyére szerkesztett lineáris megoldás. A harmadik a Városligeten belül kialakított mikroszerkezetre telepített épületegyüttesé, a negyedik pedig az úgynevezett feszített telepítésé, a koncepció a múzeumok épületeit szabadon helyezi el a zöld szövetében. A bíráló bizottság ezt az utóbbi gondolatot tartotta a legérdemesebbnek arra, hogy a további lépések alapjaként elfogadja. Az eredményhirdetést követően megkezdődött a Városliget érintett területe városszerkezeti tervének kidolgozása. Ebben az érintett szakmák képviselői vesznek részt, és célja olyan keretek felvázolása, amelyek kitöltésével a megfelelő funkciók a megfelelő helyre kerülhetnek. Ha ez kikristályosodik, akkor kerülhet sor a nemzetközi tervpályázat kiírására, amely már az előbb említett feltételeknek megfelelően a konkrét épületekkel foglalkozik. Ez a szakasz rendben lezárult tehát. Nem hallgatható el az sem azonban, hogy ezzel egyszersmind elengedhetetlenné és esedékessé vált az Állatkert, a volt Vidámpark, a Városliget, és a Szabolcs utcai területrész együttes vizsgálata, nem elhanyagolva a közbeékelődő MÁV-területet sem. Érdemes lenne elemezni azt is, hogy ez utóbbi milyen összefüggésben lehet a Stadion-negyed fejlesztésével, hiszen ezek között városszerkezetileg meghatározó jelentőségű kapcsolódási pontok mutatkoznak. ● A magyar kormány 2012-ben bízta meg Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját azzal, hogy átfogó megoldást találjon a hazai múzeumügy legsürgetőbb fizikai problémáira. A leglátogatottabb és legismertebb magyar múzeum maga is súlyos bajokkal küzd: hiába rendezte az elmúlt évtizedben sikerkiállítások sorát, hiába újította fel épülete nagy részét, a mai napig a világháború nyomait őrzi, miközben messze nem gazdagodott elegendő, a látogatók kényelmes kiszolgálását segítő többletfunkcióval. A Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Galéria helyzete hasonló, bár az 1970-es években ezt reprezentatív karakterű, átalakított épületekkel igyekeztek megoldani. Napjainkra kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy kevés sikerrel: egyik intézmény sem találja a 21. század elvárásainak megfelelő helyét saját épületében. A Néprajzi ráadásul az egykori Kúria épületében működik, amelynek visszaköltöztetésére, az eredeti funkció helyreállítására nyilvánvaló kormányzati igény mutatkozik. A Magyar Építészeti Múzeum és a Magyar Fotográfiai Múzeum olyan országos hatókörű gyűjtemények, amelyeknek gyakorlatilag sosem adatott meg a méltó bemutatkozás lehetősége. A magyar zene világhíres mivolta ellenére, a hazai zenepedagógia ugyancsak mesz sze földön neves eredményei dacára nincs olyan zenei intézmény Budapesten, amely minden korosztály számára élvezetes módon adná át a zenei tudás élményét. Mindezen problémák feltérképezésével, a kormány eltökélt szándékai láttán kezdett kibontakozni egy olyan múzeumi komplexum képzete, amely a részelemek együttes működésével képes a magyar A Városliget jövője Gondolatok egy országos tervpályázat margójára Bálint Imre a Budapesti Építész Kamara elnöke Liget Budapest Az oldalt szerkesztette a BUDAPESTI ÉPÍTÉSZ KAMARA 12 BUDAPEST 2014 január
