Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Tektonikus szépségszemle
12 BUDAPEST 2014 április Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara ettől a beruházás nem drágább, hanem jobb. A 4-es metró költségeiben sem extra tétel az építészet, hiszen ami a legnagyobb költségeket jelentette, az mindenképpen megépült. A metró számunkra azért is fontos volt, mert tömegközlekedés-őrültek vagyunk, ebben hiszünk, mi magunk is BKV-val járunk. Azért fontos jól megcsinálni az épített környezetet, így a metrót is, hogy az emberek szívesen használják. Kedvet kell csinálni ahhoz, hogy az autóból egyre többen szálljanak át a közösségi közlekedés eszközeire. A közlekedőterek kialakítása pedig mindig komoly építészeti kihívás: egy kastélyban is a legizgalmasabb terek ezek, vagy gondoljunk, mondjuk az Operaház lépcsőházára. Ahogyan egy tér feltárul, amint végigvonulunk rajta, tehát a téralakítás dinamikája a metró tereiben érdekes építészeti kérdés. A folyamatot mi aprólékosan elképzeltük, de csak a majdnem kész állomások bejárásakor láttam őket én is egyben. Úgy érzem, jól sikerült.” A megnyitás előtti hónapokban, akik csak látták az állomásokat, lelkesen nyilatkoztak a végeredményről. A nehézségek ellenére a mérnök- és az építésztársadalom is egyetért abban, hogy az építészeti szemléletmód következtében az utasforgalmat szolgáló terek megjelenése vonzóbb, a majdani használók számára barátságosabb lett. Tarlós István főpolgármester (végzettségére nézve mélyépítő mérnök) is az utasterek megítélése szempontjából fogalmazta meg a legpozitívabb mondatokat a beruházással kapcsolatban: „A metró dominánsan nem építészeti, hanem mélyépítési létesítmény a számomra, így a gondolataim mindig kitérnek olyan körülményekre is, hogy az amúgy nagyon szép állomásokat például milyen vastag alapokra kellett helyezni a felépítmény könnyítési módszerei miatt. Ezeken a kérdéseken azonban már túl vagyunk, így ma az a döntő, hogy aki utazóként odamegy, összességében hogyan fogja érezni magát? Azt kell mondjam, hogy az építészek nagyot alakítottak. A legtöbb állomás nagyon jó benyomást tesz. Látva mondjuk a Szent Gellért téri állomást, biztosan állítható, hogy az látványosság is egyben. Ha oda lemegyek, egészen meg tudok feledkezni arról, hogy sok ez a tíz állomás, hogy több villamosmegállónyi távolságra van egymástól. Egy dolog van, amit ma is nagyon hiányolok. Automata szerelvények fognak közlekedni a vonalon, így szerintem komoly gond, hogy nem épültek meg az automata védőfalak. Ez természetesen nem az építészek hibája. Nem került volna olyan sokba ez a védőfal, ha ahhoz viszonyítom, fotó: Bujnovszky Tamás A Gellért téri és Fővám téri állomás 2014 áprilisában a rangos Architizer A+ díjban részesült Az építészek munkáját Bányai Tamás Jászai-díjas világítástervező segítette A Szent Gellért és Fővám téri megállók tervezői: Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám és Vadász Orsolya (sporaarchitects)
