Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Tektonikus szépségszemle
Erő Zoltán biztosan az egyik kulcsfigurája a beruházásnak, hiszen tíz éve az ő vezetésével készült el a nyertes építészeti pályázat, azóta a PALATIUM Stúdió Kft. vezetőtervezőjeként – Csapó Balázzs al együtt – ő a projekt építész generáltervezője is. „Az építészeti pályázat készítésekor sok alapvető kérdéssel már nem foglalkozhattunk. Adottság volt az építéstechnológia, amely résfalak védelmében, felülről kivájva hozta létre az állomásdobozokat, és adott volt az állomások mérete és pozíciója is. Az építészeket kissé későn hívták meg ebbe a munkába, de még így is sok fontos döntést tudtunk meghozni. A metróépítés kapcsán Budapest jelentős közterein is méltó módon tudtunk még utólag alakítatni. Az állomásokat tervező építészirodákkal a legelején megállapodnunk egy esztétikai alapvetésben, a többi kérdésben mindenki szabad kezet kapott. A folyamatot mi koordináltuk. 4 állomást tartottunk meg magunknak, de ezeket is igyekeztünk különböző módon kialakítani. Fontos érték a különbözőség, már csak azért is, mert hatékonyan segíti majd az utazók tájékozódását. Az utasnak elég felpillantania a megállóban és máris tudja, hol jár. A sajátosság felismerhetővé teszi a helyet. A kezdetekkor sokat beszélgettünk szakemberekkel, így Dúll Andrea környezetpszichológussal vagy Bányai Tamás világítástervezővel is. Elutaztunk tanulmányutakra Ausztriába, Németországba. A régió léptékéhez igazodó, kortárs építészeti szemléletű megoldásokra törekedtünk. Nagyon komplex elvárások között kellett rendet teremteni, térképzéssel, szerkezetekkel és anyagokkal kívántunk maradandó értéket létrehozni” – mutatja be Erő Zoltán az építészeti együttműködés logikáját, amely lehetővé tette, hogy az egyes állomások karakteresen másmilyenek lehessenek. Közterek a föld alatt Szemléletéből kitűnik, hogy a metróra nemcsak az áthaladó forgalmat lehetővé tevő közlekedőfelületként, hanem térszín alatti közterekként gondoltak. Olyan helyek ezek, amelyeknek jellegük, karakterük van. „Közterekkel a 2000-es évek legelejétől kezdve foglalkoztunk. A metróhoz is a felszínről való gondolkodás során kerültünk közel. Az infrastruktúra-fejlesztések alapvető módon alakítják át egy város életét. A világban tendencia, hogy ezek a beruházások várostervezőknek, építészeknek és tájépítészetnek is adnak feladatot. Ma ez már nem csak mérnöki munka. Egy holland autópálya-pihenő ma tájépítészeti alkotásként épül meg – és Tektonikus szépségszemle Somogyi Krisztina Tíz hasonló méretű betondoboz – tíz metróállomás nyersbetonból, hatalmas terekkel és látszó szerkezetekkel. Mégsem egyformák: nagyon mások! Szándékosan azok. A 4-es metró építésében hat-nyolc iroda vett részt egészen az átadásig. Közös volt a szándék, hogy az állomásokat jól és örömmel használja majd az utazóközönség, cél volt, hogy a föld alatti változások pozitív módon hassanak vissza arra az életre, ami a felszínen, a hagyományos városi köztereken zajlik. Korábban a mélyépítési feladatok hangsúlyosan mérnöki munkaként valósultak meg, és a létrehozók a megállók kialakításakor is inkább az egységre, a vonalra jellemző arculatra törekedtek. A négyest másféle szándékok is alakították. Nagy lehetőség és komoly kihívás volt ez minden építésztervezőnek. 11 BUDAPEST 2014 április Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A NÉGYES fotó: Bujnovszky Tamás Nyers beton „csontszövet” szerkezet, corten acél falak: a Szent Gellért téri megálló
