Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Hidvégi Violetta: 2 x 200 = Ganz Ábrahám + Ybl Miklós
ba vett épület engedélykérelmét, amelynek építését 1862. július 23-án engedélyezte Pest város tanácsa. Kikötésként megjelölték, hogy az épület földszintjét a dél felől mellette álló Duna Gőzhajózási Társaság új épületével egyenlő magasságra vegyék és 9 hüvelykben (23,5 centiméter) maximálták az épület homlokzatát díszítő rizalitok kiugrását, amelyek azonban a felépült házon több mint 31 centiméterre emelkedtek ki az épület síkjából. A tanács 1864. szeptember 20-i határozatával Ganz Ábrahámot e miatt ötven forint bírsággal sújtotta, de mivel a forgalmat nem zavarta, kivételesen engedélyezték a szabályellenes rizalitok fennmaradását. Az öntudatos Ganz fellebbezésében saját érdemeit és építésze munkáját egyaránt védelmébe veszi: „...a tekintetes városi hatóság rosszallását nem érdemeltem meg, s pedig annál kevésbé... miszerint én házam építésénél félretéve saját érdekemet, nem kíméltem kiadást és költséget, hogy az Akadémia palotájának szomszédságában a város díszére szolgáló házat emeljek.” Az épület alá 1864 tavaszán alagutat építettek, így az áruk a rakpartról közvetlenül kerülhettek az épület alagsori raktáraiba. A bérház főbejárata a Széchenyi utcából nyílt. A díszes öntöttvas kapu utalt az építtető szakmájára, míves megformálása pedig kiemelte az épület előkelő megjelenését. A földszinti félköríves nyílások boltokba vezettek, mögöttük raktárak, míg a bejárat felőli sarkokon az utcai két tengely szélességében nagy egybefüggő terek kaptak helyet. A bejárattól balra, illetve hátul az udvar jobb és baloldalán egy-egy háromkarú lépcső vezetett az emeleti függőfolyosókra. „Ganz-féle Duna-parti ház, amelynek vasszerkezetű udvarhomlokzata szintén első volt e nemben nálunk, s amelynek sokáig jártak csudájára Budapest lakosai, sőt az idegenek is” – írja Ney Béla 1879 decemberében a Vasárnapi Ujság hasábjain. „Ybl Miklóstól való a Ganz-ház, mely nagy arányaival és öntöttvas oszlopokkal képezett udvarával tűnik ki.” Edvi Illés Aladár bő három évtizeddel a bérház építése után megjelent alapvető munkájában – Budapest műszaki útmutatója, 1896 – is ezt értékelte leginkább Ybl alkotásában. Az építész első pesti bérházától, az Unger-háztól (1852–1854) egy évtized alatt megérkezett a század második felének mértékadó stílusához, a neoreneszánszhoz. „Ybl Miklós első helyen áll azon hazai építészeti tehetségeink között, akik az ízlés nemesítése s fővárosunk szépítése körül hervadhatatlan érdemekkel bírnak” – írta a Vasárnapi Ujság 1865 márciusában. „Már külső megjelenése rokonszenves, de egyszersmind imponáló. Hatalmas, majdnem atlétai alak, oly arccal és fejalakzattal, mely a művészek prototípusául is beillenék. Szemei, beható tekintete elárulják szelleme folytonos működését, s hallgatása – mindig eszméket, gondolatot rejt, mely gondolatoknak kifejezője azonban nem a szó, hanem – a rajzón” – jellemzi a kortárs Ney Béla a Vasárnapi Ujság hasábjain 1879 decemberében. „Jeles építészünk” Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron. 1825-től a bécsi politechnikum hallgatója. Kitűnő eredménnyel végezte el a két reáliskolai és a négy felsőbb osztályt. Bécsből hazatérve a budai Országos Építési Igazgatóságnál kívánt elhelyezkedni, azonban kérelmét elutasították. 1832 és 1836 között a kiváló klasszicista építész, Pollack Mihály (1773–1855) irodájában dol gozott rajzolóként. A mesternél szerzett tapasztalatai egész későbbi életére hatással voltak. Céhes vándorlását id. Heinrich Koch irodájában, Bécsben kezdte, majd az építész megbízására építésvezetőként irányította a prágai Kinsky-palota átalakításának munkálatait. 1840-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ezt követően itáliai tanulmányútra indult. 9 BUDAPEST 2014 április forrás: Ganz Holding Zrt. Gyártörténeti Gyűjtemény forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Ganz kéregöntésű kerekének nézete és keresztmetszete a szabadalomból A bérház udvara az 1930-as években
