Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - NANEEE!
Az építkezések, bontások, engedélyezések és más előírások kérdéseit 2012. év végén foglalta jogszabályokba a kormányzat, s ezek a paragrafusok a Magyar Közlöny 2012. évi 148. számában jelentek meg, mint a miniszterelnök által aláírt 312, 313, 314/2012. (XI. 8.) Korm. Rendeletek, harminchárom oldalon át részletesen szabályozva a településfejlesztés és -rendezés, az építésügyi nyilvántartás kérdéseit is – az engedélyezési eljárások bekezdésein is túl. Ezt megelőzte a településfejlesztéssel, településrendezéssel és az építésüggyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CLVII. Törvény, melyet a Magyar Közlöny 2012. évi 144. számában (X. 30.) tettek közzé. Az utcákat járó, kritikus szemmel is figyelő városi polgár számára lényeges, hogy ezentúl nem kell építési engedélyt kérni a homlokzatok (át)színezéséhez, szigeteléséhez, a nyílászárók, portálok cseréjéhez, bejáratok fölé előtetőhöz, bizonyos méretet nem meghaladó bódék, reklámtartó szerkezetek, támfalak, kerítések, szobrok és emlékművek, mezőgazdasági célú üvegházak stb. építéséhez! Szintén lényeges változás, hogy az esetek nagy százalékában 8-15 nap az engedélyezési eljárás lefolytatására szánt idő, s a városképet érintő építkezési tervek elbírálásában ügydöntő lehet a polgármester (Budapesten a kerületi polgármesterek) véleménye. Az engedélyezési eljárásban „ügyfélként” részt vevők köre is szűkült. A civil szervezetek, a – nem közvetlen szomszéd – polgárok beleszólási lehetősége megnehezült. De véleményünk lehet! S ha nem akarjuk magunkba fojtani, mondhatjuk azt a nyilvánosság előtt is, hogy naneee! A BUDAPEST most nyit is egy ilyen rovatot. Tessék, íme az első történet: Fülöp Györgyi fedezte fel a helyszínt. Le vele a Budapesti Városvédő Egyesületbe érkezett. „Tisztelt Egyesület, tisztelt Ráday Mihály! Mint egyszerű III. kerületi polgár fordulok Önökhöz. A minap észleltem, hogy a Kiscelli utca Bécsi úthoz közeli részén, a Szalézi Oratórium tőszomszédságában emeletráépítés folyik. A leendő épületnek a falra kitett lakáshirdetésen szereplő képe egyenesen rémisztő: egy eklektikus (neobarokk), egykor szép földszintes házra posztmodern felső rész kerül, ami még csak nem is szimmetrikus, jobboldala ferde tetővel lesz ellátva. És ezt valaki megtervezte és jóváhagyta. Tudatában vagyok annak, hogy jogosítványaik csekélyek, de ha lehet, hassanak oda, hogy ez ebben a formában ne épülhessen meg.” Nem tudunk odahatni. Nem vagyunk ott a döntések megszületésénél, nincs lehetőségünk „ügyfélként” fellebbezni a döntés ellen. A véleményünket persze bemutathatjuk, közzétesszük. Nem biztos, hogy mindig és mindenben egyetértünk majd. Ám ha többség nagyjából azonos nézeten van, véleményünk akár érv is lehet... (Ráday) ● Ez a berendezés, amelyet 1898-ban és 1899-ben három szabadalommal is oltalmaztak, óránként több tízezer (!) szót (gyakorlatilag kézírásos oldalak képeit) volt képes továbbítani az elektrotechnikai, elektronikai (szeléncellás) és fotóeljárások szellemes és bonyolult kombinációjával. A gyorstávíró az összes nemzetközi bemutatón hatalmas sikert aratott, a Francia Köztáraság elnöke elrendelte teljes körű bevezetését, ezt azonban az első világháború kitörése lehetetlenné tette. A berendezés tulajdonképpen majdnem annyi információt tudott átvinni, mint egy telefonbeszélgetés, azonban a rohamosan elterjedő telefon sokkal egyszerűbb volt, így a gyorstávíró magányos állócsillag maradt a magyar technikatörténet egén. S ha már a telefon szóba jött, ejtsünk szót a telefonhírmondóról is, Puskás Tivadar nagyszerű találmányáról, amelynek első adását éppen 120 esztendeje, 1893. február 15-én közvetítették az akkor még csekély számú, de rohamosan gyarapodó előfizetői kör részére. A telefonhírmondóról van kiállított anyag, de az évfordulón egy nagyszerű, külön ennek a témának szentelt kiállítás nyílt meg a Postamúzeum fiókintézményében, az Úri utcai Telefónia múzeumban. Itt bárki elgondolkodhat rajta, hogy a telefonhírmondó alapeszméjének, a kötött műsorrendű nagyközösségi műsorszórásnak a kifejlesztésével Puskás mennyivel megelőzte korát: találmányát ugyan számos országban szabadalmaztatta (a díszes okiratok is megtekinthetők a kiállításon), az azonban még a magyar vidéken sem terjedt el, nemhogy külföldön. Az első rádióadások csak mintegy negyedszázaddal a Telefonhírmondó megindulása után kezdődtek el világszerte, Budapesten a Telefonhírmondó szerkesztőségi bázisát és rutinját felhasználva, s a Hírmondó egészen a második világháborúig működött, a rádió műsorát közvetítve az előfizetőknek. Puskás találmányát méltán tarthatjuk számon a legnagyszerűbb magyar műszaki innovációk között. A Benczúr-ház (www.benczurhaz.hu), fővárosunknak ez a megújult kultúrcentruma egész évben gazdag programmal várja az érdeklődő látogatókat. ● A cikk megjelenését támogatta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. 22 BUDAPEST 2013 március NANEEE! Rajz a gyorstávíró szabadalmi leírásából
