Budapest, 2013. (36. évfolyam)

3. szám március - Gács János: A Benczúr Ház újjáéledése

Az Andrássy út környéki palotanegyed kis gyöngyszeme Marmorek Oszkár műépítész tervei szerint épült, 1896-ban, az akkor még Nagy János utcának hívott mai Benczúr utca 27. számú telken. A megrendelő a jól szitu­ált szeszgyáros, Egyedi Lajos (eredeti nevén Stern Lajos) az újpesti Árpád út 27. szám alatt üzemelő szesz- és szeszfinomító gyár tulajdo­nosa volt. A magyar gazdaság épp felívelő korszakát élte: Egyedi is virilista volt, azaz a legtöbb adót fizető polgárok közé tartozott. A háromszintes palota a tulajdonos lakó­házának épült: az alagsorban a kiszolgáló helyiségek mellett istállók kaptak helyet, az első emeleten lakószobák és fogadóhe­lyiségek voltak, a második emeletet a cég irodái foglalták el. A díszterem végében té­likert helyezkedett el, az utcai front felőli oldaláról nyíló hölgyszoba (a mai Fehér szalon), illetve az úri szoba (a mai Barna sza­lon) szolgálta a házigazdák társasági életét. A Vadászterem (miként ma is) ebédlőként, elegáns étkezések színhelyeként szolgált. Bankból kultúrközpont Miután gyára 1913-ban tönkrement, Egye­di Lajos eladta, és újabb vállalkozásba kez­dett: műgyapotgyárat létesített, ugyancsak az Árpád úton, de a háború miatti gazda­sági válság ezt a vállalkozást is tönkretette. Az Egyedi család helyzetét egy másik tra­gédia is megrendítette: Lajos testvérét Ar ­túrt, a kiváló lótenyésztőt, aki a család több ezer holdas Sopron megyei birtokán (Egye­den, ahonnan nevüket is kölcsönözték) gaz­dálkodott, veje megfojtotta, mert nem volt hajlandó rendezni a tartozásait. (Artúr lóte­nyésztői tevékenységére emlékeztet a Ben­czúr Ház kertjének színpad mögötti részében álló emlékoszlop. A szájhagyomány szerint a világhírű Kincsem versenyló egyik 1922-ben elpusztult unokája, Tengerszem nyug­szik alatta, „akit” Artúr itt temettetett el.) A családi vagyon szinte teljesen a semmibe foszlott, Egyedi Lajos pedig, hogy ne kelljen végigélnie a Benczúr utcai ház felszámolá­sát, 1927-ben öngyilkos lett. A tulajdonos halálát követően az épü­let az adósságok fejében a Magyar-Itáliai Bank birtokába került. Szerencsés fordu­latnak tekinthető, hogy az értékes enteriőrt nem alakították át székház céljára, hanem vagyontárgyként kezelték. Ennek köszön­hető, hogy a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapjának jó szemű kurátorai felismerték a közösségi hasznosítás lehetőségét, és 1930-ban megvásárolták a banktól az ingatlant, hogy otthont teremtsenek egyesületeiknek. Kisebb átalakításokat végeztek ugyan, hogy a lakófunkció után alkalmassá váljék a közösségi igények kiszolgálására, de ezek nem érintették a szépen díszített belső te­reket, amelyek eredetileg is a társasági élet helyszíneként szolgáltak. A fent említett kultúregyesületnek már az 1925-ben kelt alapító okiratában is sze­repelt többek között zeneiskola fenntartása is, s valóban, a Benczúr Házban egészen a 21. század elejéig működött az Erkel Ferenc Zeneiskola. 1962-től itt képeztek hazánk­ban először dzsesszmuzsikusokat, Gonda János vezetésével. További szerencsének tekinthető, hogy a második világháborúban az épület csak kisebb károkat szenvedett, majd az ötve­nes évektől ismét a postások művelődési igényeinek szolgálatába állhatott, a Postá­sok Szakszervezetének kezelésében. Ha­zánk történetének viharai ebben az időben mintha kissé elcsendesedtek volna e bé­kés sziget körül. Mivel a ház már a Horthy rendszerben is a dolgozók művelődésének szolgálatában állt, ez összefért az 1945, de még az 1949 utáni új rend ideológiájával is. Így a palota elkerülte, hogy annyi társához hasonlóan társbérleti lakásokká vagy fölös­leges államhivatallá alakítsák. Fény az alagút végén Az épület a kilencvenes évek elején a Ma­gyar Posta Rt., a MATÁV Rt. és az Anten­na Hungária Rt. által létrehozott Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány székhá­za lett, és követve az alapítók hét évtizedes célkitűzéseit, igyekezett – később Benczúr Ház néven – színvonalas kulturális központ maradni, programjait pedig a főváros széles közönségének kínálni. A Benczúr Ház újjáéledése Gács János A kultúrára nehéz idők járnak manapság, annál nagyobb örömünkre szolgál hát, hogy ezúttal jó hírekről számolhatunk be: a főváros egyik jeles kultúrcentruma, a sokak által Postás Művelődési Központként ismert palota megújult külsővel és egyre gazdagabb kínálattal ismét Budapest érdeklődő közönségének szolgálatára áll. 20 BUDAPEST 2013 március fotó: Hajas József (A Benczúr Ház szívességéből)

Next

/
Thumbnails
Contents