Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Forró nyomon
nahid-építési osztálya tervezte és ugyanaz vezette az építési munkálatokat is. Ez osztály főnöke Czekelius Aurél miniszteri tanácsos, helyettes főnöke Szántó Albert műszaki tanácsos, tagjai Nagy Virgil műszaki tanácsos, Gruber, Beke, Pischinger, Viczmándy és Gállik főmérnökök voltak. A hid vasszerkezetét a magyar kir. államvasutak gyára, a hídfőket, pilléreket és a pályaburkolatot Gross E. és Fischer Henrik czégek, az előépítményeket a Schlick-féle gépgyár, a szobortalapzatokat Zsigmondy Béla mérnök, a vasdíszítő munkálatokat Árkay Sándor készítette. Láng Lajos kereskedelmi miniszter, minisztersége első perczétől fogva a legbehatóbban foglalkozott a hídépítési munkálatokkal, a melyeket majdnem naponkint megszemlélt. Főleg az ő buzgalmának volt köszönhető, hogy a nagy mű egy hid történetében szokatlan ,viszontagságok’ után – ily hamar át volt adható rendeltetésének.” Aztán, ha már ennyire belejött, nofRETRO este fél tizenegyre azt is kiderítette, hogy (idézet a sulinetről) „Az 1945-ben elpusz tított Erzsébet híd egyik eredeti lánclemeze, emléktáblája, továbbá a hídfők faragott kő domborműveinek két darabja, egy griffmadár és egy női korona, a budapesti Közlekedési Múzeum szabadtéri kiállításán látható. Egy lánclemezt őriz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hidak és Szerkezetek Tanszéke.” Ezeket vélhetően 1960-ban, a korábban torzóként a pesti Duna-part fölé emelkedő hídfő lebontásakor helyezték e gyűjteményekbe. Egy órával később 2ly töltötte föl aztán a Budapesti Műszaki Egyetem míves és bőséges oktató anyagát az Erzsébet híd történetéről, amelyből immár február 16-án, éjfél után 39 perccel nofRETRO kibogarászta a bontáskor megőrzött emléktáblát. Ennek szövege így fest: „Erzsébet-híd / épült az 1893. XIV. törvényczikk alapján / az ország költségén / báró Dániel Ernő / Hegedüs Sándor / Horánszky Nándor és / Láng Lajos / kereskedelemügyi ministersége idejében / 1898-1903”. Ministersé ge, s-sel. Újabb bizonyíték, hogy a Baross téri aluljáróban ennek a táblának a párja (illetve: egyik párja, hiszen a hídon nyolc táblahely volt) rejtezett. Ezután már tényleg nem volt más hátra, mint kinyomozni, mi lett a kődarabok sorsa. Először is az derült ki – hála a józsefvárosi bloggernek –, hogy a fotók még december közepén készültek, azt követően a leletet elszállították a Baross térről. Február közepén már az aluljáró betemetése folyt. Az viszont könnyen előfordulhat, hogy a nagyjából ugyanabban az időszakban – a Rákóczi út torkolata alatti átjárót 1968. december 12-én adták át, a Baross téri építkezés még 1970-ig folytatódott – megvalósult műtárgyakban ott rejtőzik a kirakós néhány további darabja. Nos, ennek a nyomozástörténetnek a legvégét már nem a fórumozók közössége, hanem Archimédesz egymagában derítette fel, imponáló kitartással. Február 19-én telefonon kezdte a nyomozást: „Egyelőre senki nem tud semmiről, az építkezés fővállalkozójának főmérnöke nem is hallott a dologról, a DBR sajtósa annyit tud, hogy találtak valamit, és a BTM a kőtárba vitte, viszont a kőtár vezetője is csak fényképen látta a köveket, a kiscelli illetékes meg szabin van.” Aztán kiment a terepre, ahol si került nyelvet fognia: „Az építkezés egyik műszaki vezetője elmondta, hogy a BTM muzeológusa történetileg értéktelennek nyilvánította a köveket, így azokat az FKF mint fenntartó anyacége, a BKK kőtároló telephelyére szállították. Csakhogy ilyen telephelyről az a nyolc BKK-s ember, akivel délután beszéltem, nem tud. Még szerencse, hogy a Baross téren kértem telefonszámot, mert így az újbóli zaklatásaimnak az lett az eredménye, hogy megígérték: utánanéznek a szállítólevelek közt, hogy pontosan hova is vitték a köveket.” De mint minden jó mesénél, ezúttal sem hiányozhat a pozitív végkifejlet. Archimédesz február 21-én, éppen egy héttel azután, hogy a Budapest-rajongók köre tudomást szerzett a kövek létezéséről, végre győzött: „Megtalálták: a XVIII. ke rületi Ipacsfa utcai telephelyen vannak a kövek.” N. K. J. ● 19 BUDAPEST 2013 március A BUDAPEST stábja március 7-én kiszállt a kőtelepre. Három raklapot talált megrakva a táblák valamelyikéből származó szeletekkel. Egy olyant is, amivel eddig nem találkoztunk a blogger-felületen (a fotómozaik középső-alsó eleme). Biztosra vehetjük, a több köbméter gránit 30-60 kilós tömbjei között még további feliratok rejtőznek. A történet természetesen folytatódik... fotó: Sebestyén László
