Budapest, 2013. (36. évfolyam)

3. szám március - Simplicissimus Budapestje

Képes jelentés a rozsdaövezetből Egy üzletember barátom segítségével bejut­hattam a MÁV tulajdonát képező, néhány éve használaton kívüli, elhagyatott, rop­pant csarnokba. Eiffel Csarnoknak becézik, holott a mesterhez semmi köze. 1873-ban, a város egyesítése évében építették. A Kő­bányai út 30-ban várja feltámadását. Vajon mit lehetne ide hozni? Minden ócskapiacot egyesítve? Hatalmas színházi fesztivált? A világ legnagyobb vasúti terepasztalát? Amelyen minden budapesti vasútmodell­kedvelő egyszerre futatná kincseit? Vagy konténer-szerkezetű diákszálló-várost? Csak tartson ki az épület, amíg a város fellendül... Kilenc találkahely konferencián frissen megismert, csinosnak mondott, korán megözvegyült dél-alföldi kolléganővel, aki marad még a hétvégére 9 ÉS 17 ÓRA KÖZÖTT A Hold utcai csarnok kávésánál , a bal olda ­li fertályon, a földszinten. Itt egészségesen keveredhet az ember a környékbeli irodis­tákkal, szolgálaton már túlesett rendőrökkel, és a csarnok jó kávét kedvelő árusaival. A több álnevet is használó író, zenekritikus, aki a közelben lakik, itt szokott küldemé­nyeket hagyni barátainak és üzletfeleinek. (V. Hold utca 13.) 9 ÉS 21 ÓRA KÖZÖTT Gerbeaud Cukrászda, A ministráns és a cukrászinas című kép alatt, a bal oldali be­járattól balra lévő, lapos tetejű teremben. (V. Vörösmarty tér 7. ) 8 ÉS 24 ÓRA KÖZÖTT A világ második legnagyobb Burger King gyorséttermének második emeletén, a Nagy­körút felé fordulva, kilátással a firenzei Pa­lazzo Strozzi mására. Többször átalakított csillogás-villogás, azóta, hogy a tervező ki­húzta a lábát, egyre több pop-emléktárgy. (VI. Oktogon 3., vasárnap csak 9 órától.) 11 ÉS 15 ÓRA KÖZÖTT Pajtás Önkiszolgáló Étterem a Batthány tér mögött. Elsőrangú helyszín az emberlesés­hez. A berendezés és az étlap sokat megőr­zött a középső pártállami időkből. Elképzel­hetetlenül olcsó árak. Sok az elesett ember, akinek alighanem ez a nap fénypontja. Csak hétköznap. (I. Gyorskocsi utca 9-11.) 10 ÉS 16 ÓRA KÖZÖTT A Millennium udvar közepén. Hogy az hol van? A Váci utca / Pesti Barnabás utca / Galamb utca / Régiposta utca négyszög belsejében – csak a Galamb utca felől nincs bejárat. Kényelmesen üldögélhetünk és cseveghetünk az asztaloknál, amelyeket a salátabár vendégeinek szántak. 10 ÉS 18 ÓRA KÖZÖTT A CD Bar , kis bolt a Józsefváros eldugott alternatív részében, ahol nyugodtan hall­gathatunk egy friss Purcell-lemezt fejhall­gatón, kávét iszogatva, és senki nem gon­dolja majd, hogy csak várunk. (VIII. Krúdy Gyula utca 6., csak hétköznap) 10 ÉS 24 ÓRA KÖZÖTT A Budapest Jazz Klub (ex Odeon kávéház, exex Duna mozi) előterében. Az előtér lej­tős, a belső rész két részre van vágva, balra kávéházi tér, jobbra előadóterem. A teteje a valahai moziteremé, még jól látszik a valahai kinyitható tető. (XIII. Hollán Ernő utca 7.) 9 ÉS HAJNALI 2 ÓRA KÖZÖTT Stex Ház kávéház/étterem/szerencsejáték­barlang keverék, amely napi 17 órában tart nyitva, bár ha fogadni akarunk, azt este 7-ig meg kell ejteni. A konyha éjfélig működik, és amíg várunk az ételre, kipróbálhatjuk, hogy szívünk választottja komolyan veszi-e a Stex család fényképekben elbeszélt történetét, vagy átlát rajta: bájos marketingötletről van szó... (VIII. József körút 55-57., www.stexhaz.hu) Az égszínkék színű autóbuszok „mint legnagyobb probléma”? Simplicissimus szerint a férfiember többek között arról ismerszik meg, hogy rugalma­san változtatja nézeteit. Ezt akkor mondta, amikor közös kávéházi törzsasztalunknál egy reggel anekdotázó kedvében találtam. Felidézte, hogy Agnellus barátjának kiseb­bik fia egy régi vasárnap délelőttön kapott egy tábla csokit, de mivel az ebéd közele­dett, abban egyeztek meg, hogy csak egyet­len kockát ehet meg. Ám fél óra múlva már a tábla fele hiányzott. „Nem ebben állapod­tunk meg...” – korholta angyali türelmű ma­mája. Mire az óvodás korú gyermek csípőre tette a kezét, és így próbálta kivágni ma­gát: „Ez most a legnagyobb problémád?!” Simplicissimus pontosan így kiáltott fel, amikor meghallotta, hogy átfestik a buszo­kat. („Ez most komoly? Ez a legnagyobb problémánk?”) Aztán persze kiderült, hogy csak az új, vagy újonnan forgalomba kerülő buszo­kat pingálják át... Ahogy teltek a hónapok, Simplicissimusnak el kellett ismernie, hogy ahányszor megpillantott egy új buszt, eny­he fokú derű járta át. Hogy ez csalás? Talán az, de a kegyes fajta. Van-e nagyobb problémánk manapság, mint a budapestiek – ezer okból indokolt – rossz kedve? Ha ez bármely okból enyhíthető, akkor én pártolom – fejezte be eszmefut­tatását barátom. Sőt, a végén elmesélte az ősrégi viccet, amelyben az ötvenes években két hivatali jó barát beszélget egy miniszté­riumi irodában, és az egyik azt tudakolja, hogy tetszett neki Rákosi elvtárs legújabb beszéde. A másik nem mer őszintén beszélni a szobában, kimennek a folyosóra, majd az udvarra, végül a János-hegyi kilátó tetején böki ki őszinte véleményét: „Hát nézd, kér ­lek... nekem – speciel – tetszett!” Így van az égszínkék buszokkal Simpli­cissimus is. 17

Next

/
Thumbnails
Contents