Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „...A német meg olasz s szláv a nyugodalmat szereti és a fallal kerített várost, a bezárt, büdös házat meg a gyalogjárást s ülést, s szívesen szolgál, töri derekát a reászabott munkában, ha bizonyos élést és fedelet kap, s az ő gondját leveszi gazdája. De a magyar olyan, mint a vadmadár, ha kalickába zárod, elpusztul és sorvad. A gyalogjárást sem szokhatja, ki mind lóháton jár, s a sok beszédet megveti, és szeme nem szereti az apró betűt, de a napba bátran belenéz.” KÓS KÁROLY: AZ ORSZÁGÉPÍTŐ – 1934 Sóvárgás és aggódás – Budapest zenei élete ügyében Gyakran megyek el a Zeneakadémia építkezése mellett, ilyenkor minden egyes alkalommal megrohan a hiányérzet. A Nagyterem nélkül Budapest kulturális élete nem teljes. Milyen jó volt arra járni, beugrani egy-egy koncertre. Boldogult úrfikoromban, ha arra jártam, gyakran megtettem, hogy bementem az oldalajtón, megfogtam azokat a fogantyúkat, amelyeket még Bartók, Kodály, Dohnányi is megérintett, álmatagon felmentem az első emeletre, mintha dolgom lett volna, megálltam Körösfői Kriesch Aladár A mű vészet forrása című freskója előtt, majd (ha nem lehetett az erkélyre belógni valami próbára), mint aki jól végezte a dolgát, lementem a főbejárathoz vezető lépcsőn, megérintve minden egyes ónix golyóbist, mert meg voltam győződve arról, hogy ha egyet sem hagyok ki, akkor az szerencsét hoz. Ha minden igaz, október 23-án újra megnyílik az épület. Ha erre gondolok, akkor nagy öröm fog el, de minden egyes alkalommal az aggódás is felkúszik a gerincemen. Már most, a Zeneakadémia férőhelyei nélkül is nehéz megtölteni a Bartók Béla hangversenytermet. Idén aztán a Liszt Ferenc téri palota megnyitásán kívül még két, önmagában örömteli esemény várható: e hónap végén megnyílik a Budapest Music Center Mátyás utcai új otthona, benne egy háromszáz fős teremmel, és ha minden igaz, elkészül a Vigadó is. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy újra nyitják a hatalmas Erkel Színházat... Mindeközben az elhúzódó világválság és a fájdalmas magyar átalakulás ahhoz vezetett, hogy nem csak az embereknek, de a kulturális közfolyamatokba beavatkozni képes államnak is egyre kevesebb a pénze. Vagyis azt hiába várjuk, hogy esetleg a szubvenciók növelése révén olcsóbbak lesznek a jegyek. Van ezen kívül két további, kevésbé nyilvánvaló folyamat, amelyektől Budapest zenei intézményrendszerének szintén van félni valója. Az egyik Magyarország általános kulturális szintjének lassú, de határozott süllyedése. Ez a folyamat 1997-ben, a kereskedelmi televíziók megjelenése pillanatában indult el, és azóta egyre gyorsul. Ráadásul, bár az internet forradalma többé-kevésbé elfedi előlünk, de a hagyományos magas kultúra, amelynek zászlóshajója a zenei élet, világszerte, Magyarországon különösen, egyre jobban teret veszít. Ez szemmel csak azért nem látható sokkal jobban, mert az egyre kevesebb ember viszonylagosan egyre több (mert egyre jobb) koncertre jár. Ez a folyamat eddig csak azért nem verte ki a szemünket, mert a Zeneakadémia tatarozása miatt a férőhelyek száma átmenetileg csökkent. Az is tetézi a bajt, hogy kevés a komoly zenei impresszárió, a szponzoráció stagnál, a hanglemezipar haldoklik... A komolyzene sajnos sajátosságai miatt nem tudja leképezni a könnyűzene sikeres védekezési módszerét: a megakadályozhatatlan ingyenes letöltések miatt a hangfelvétel egyre inkább promóciós anyag lett – a nagy bevételek a turnékon keletkeznek. Mi várható hát a Liszt Ferenc téri palota újranyitása után? A közönség ide nyilván tódulni fog – és nem csak azért, hogy lássa a renoválás eredményét. A többi koncerthelyszínen a közönség óhatatlanul ritkulni fog. A legjobb persze az lenne, ha véget érne a válság, és Budapest közelítene turistavonzó potenciáljának optimumához. Mert ettől még nagyon messze van. Ehhez talán ésszerű befektetésre is szükség van. El kellene mozdulni onnét, hogy Budapest városmarketing költségvetése nem éri el Bécs hasonló költségvetésének 1 (!) százalékát... Mert a koncerttermek problémájára első osztályú megoldás a turista. De félre bánat, félre bú. Már csak kétszázat kell aludni, és ismét megpillanthatjuk a Nagyterem két szépséges latin feliratát: „Sursum Corda” (emeljétek fel szíve teket!), illetve „Favete Linguis” (ügyelje tek a nyelvetekre! – azaz ne dumáljatok koncert közben). Simplicissimus postájából: Apró titkok a Szabolcska Mihály utcában Egyik régebbi számunkban megemlítettük az Eszék utcát, szépen lerakott keramitköves útburkolata kapcsán. A vele párhuzamos Szabolcska Mihály utcában ugyanilyen szép a kövezet, de ez a rövidke (új)budai mellékutca más érdekességekkel is szolgál. A névadó költőt már régen elfeledték volna, ha Ady „Költőcske Mihály” epitheton ornansa, s főként Karinthy remekbe szabott paródiája az „Így írtok ti”-ben nem szerezte volna meg számára a halhatatlanságot. Utcájában azonban nemcsak az utcanév, hanem a 2/b és a 6-8. számú házak közös (a nem létező 4. szám helyén lévő) kertjében található bronz műalkotás is őrzi emlékét: egy posztamensre helyezett nyitott könyv, lapjaiba vésve a „Szeretet te légy úr az vi lág felett” idézet. A költő óhaja azonban még ilyen kis távolságban is hatástalan maradt: az idézet mellett található domborművű virágcsokor felső, nagyobbik részét barbár kezek letörték.... Továbbhaladva az utcán, a 14. számú, mértéktartó Bauhaus stílusú ház előkertjében két nagyméretű, kétágú zászlótartó hívja fel magára a figyelmet: mindkettő talapzatán a bányászok jelvénye, a két keresztbetett kalapács látható. A Fővárosi Levéltárban nincs adat a házról, egy régi lakó azonban elmondta, hogy 1958-ban építtette a Nehézipari Minisztérium, dolgozói számára. A bejárat fölötti lyuggatott előtető s az üvegezett lépcsőház belső kiképzése inkább a harmincas-negyvenes évek jobb épületeit idézi, mintegy utolsó felvillanásként az előtt, hogy a többlakásos házak építése végleg belefulladt volna a panelok betonrengetegébe. (Küldte a Nagy Budapest Törzsasztal egy befolyásos, ám névtelenséghez ragaszkodó tagja.) 16 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
