Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Akit elárult a hazája
A Tsuk-telep Csepelen 1944 áprilisának vége felé már nem az a bőr- és szőrmefeldolgozásra berendezkedett, élénk exportforgalmat is lebonyolító üzem, amilyennek a húszas évektől az ország szakközönsége megismerhette. A családi céget – a Szűcs- és Szőrmeárugyár Rt.-t – tulajdonló három fiútestvér (akik atyjuk, Tsuk Miksa 19. századi esernyőjavító vállal kozását fejlesztették-bővítették száz munkást foglalkoztató üzemmé a Védgát utca 43. szám alatt), ez idő tájt éppen magukat menti. Közülük Gyulának negyvennégy decemberében sike rül, megszerzi a Svéd Királyi Követség menlevelét. S túlélte a háborút, a holokausztot Jenő is. De a legidősebb fivért, Miksá t deportálták, odaveszett. Talán éppen azzal a szerelvénnyel szállították Auschwitzba, amelyikkel Tábori Kornélt is: ez a transzport július 19-én indult Rákoscsabáról, 1220 áldozattal a vagonokban. A kézikönyvek szerkesztői kérdőjellel egészítik ki a júliust, amikor Tábori halálának napjához érnek. Pontos adatnak ez kevés, hogy életének határjelét már csak becsületből is kitűzzék. De lám, a végtisztességnek ezt a szerény eszközét se engedi közel hozzánk a szörnyű történelem, amelyet átéltünk. Ennyi sem maradt azoknak, akik azzal szembesültek, hogy ők ugyan nem lettek hazaárulók, de – Bächer Iván fordulatával – elárulta őket a haza. A hazájuk. Rökk Szilárd utca 26. Negyvennégyben, április 17-én Táborit a Rökk Szilárd utca 26. szám alatti Országos Rabbiképzőbe parancsolták (az intézmény hivatalos státusa ekkortól: kisegítő toloncház), amelyet a németek március 19-én délután foglaltak el: az ott talált növendékekkel ki is hordatták azonnal a padokat, hogy a tömegszállást berendezzék. Magyar rendőr ennek az internálótábornak a parancsnoka, bizonyos dr. Ubrizsy Pál segédfogalmazó. Az első két hétben főleg a gazdasági és közélet rangos szereplőit gyűjtik ide Láng Lajos felsőházi tagtól Goldberger Leóig. Előbbiről meséli el egy akkor húsz éves orvostanhallgató – maga is rab –, hogy mivel nem tudta elég fürgén átugrálni sokadszorra is az udvari fahasáb-akadályt, egy SS polgári megbízott, állítólag pozsonyi egyetemi hallgató, s állítólag Takács nevű, többször a lábához lőtt biztatásul, mígnem Láng szívrohamot kapott, s véget ért a szép produkció. (Visszaemlékezések a holokausztról, 3617. jegyzőkönyv – online gyűjtemény.) Április közepétől egy másik fontos társadalmi csoport következett: az újságíróké. Hűvös volt akkor a tavasz, a május nyolcadikai 26 BUDAPEST 2013 február AKIT ELÁRULT A HAZÁJA A tragikus sorsú Tábori Kornél a Budapest Könyvek következő kötetének főszereplője Buza Péter Tegnap emlékezett meg az ország – a világ és Budapest – a holokauszt áldozatairól. Tegnap, már tudniillik ahhoz képest, hogy mikor ültem gép elé lapzártánk napján, kimetszeni egy darabkát egy készülő kötet szövegéből. Mikor ezeket a sorokat elolvashatja a Tisztelt Olvasó, bő két héttel leszünk előrébb az időben: a nemzetközi emléknapot Auschwitz felszabadulásának időpontjához kapcsolta a kegyelet. Itt pusztult el kegyetlenül sokszázezer magyar: itt a legtöbb. A Horthy korszakkal kollaboráló történetírás s annak közönsége azt állítja, hogy a kormányzó annak idején, amikor megtudta, mi történik a megsemmisítő táborokban, megálljt parancsolt legalább Budapest zsidó polgárai deportálásának. A Budapest Könyvek sorozat következő, immár hetedik kötetének alanya és tárgya Tábori Kornél. A kötet törzse publikált írásainak gyűjteménye, a bevezető tanulmány pedig a szakma, az utókor régi adósságát törlesztve elmeséli tragikus végű élettörténetét. Budapest idegenforgalmának, históriájának, mindennapjainak krónikását, társadalma megmentéséért akciózó hősét Auschwitzban gyilkolták meg. Az alábbi tanulmányrészlet azt is elárulja: többek között a kormányzó hallgatólagos beleegyezésével. A kötet a szerkesztés műhelye, a Nagy Budapest Törzsasztal szándéka szerint idén májusban jelenik meg. A Pesti Napló szerkesztői stábja. Hátul, jobbról a harmadik Tábori
