Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Török András: Legát Tibor – Zsigmond Gábor: A villamos aranykora
25 2013 február BUDAPEST KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ A nagyszerű könyv egy dologra nem tudott választ adni – azt maga is nyomatékosan elismeri. Az egységesítés után a villamosok nem az egykori lóvasúti cégből lett BKVT cég kocsijainak barna színét kapták, hanem a jóval kisebb BVVV kocsik sárgáját. (Tegyük hozzá: szerencsére.) „Mindez annál is érdekesebb, hogy a nem éppen pénzben úszkáló húszas évek elején közel 900 villamost kellett átfesteni.” (30. o.) Vajon hogyan született a döntés? Még három érdekesség, ami újdonság volt a recenzensnek. A felső vezetéket városszépészeti okokból tiltották meg a belső kerületekben – de a külső viszonylatokban már eleve így épültek a vonalak. Az Erzsébet-híd megépítése előtt, illetve az építkezés ideje alatt (1897–1903) a Kossuth Lajos utcán nem járt villamos. Ez azért volt így, mert a BKVT földalattit akart ide építeni. (!) És képzeljék, 1903-ban felmerült az állóhelyek eltörlése. E kérdés megvitatására a kereskedelemügyi miniszter tanácskozást hívott össze. Itt Jellinek Henrik az egyik társaság nagy tekintélyű vezérigazgatója ezt mondta: „Az állóhelyek eltörlése antikapitalistikus intézkedés akar lenni, pedig valójában a kis emberek, a kereskedők, iparosok és munkások érdekeit sérti leginkább.” (144. oldal.) Ugyancsak kevéssé volt eddig ismert a fővárosi közlekedés részletes helyzete 1919-ben. Egy 1920-ban tartott fegyelmi vizsgálat jegyzőkönyv-részleteiből megtudhatjuk, hogy Sajó László főmérnök május 1-je tiszteletére 28 kocsit vörösre festetett, oldalukra a Világ proletárjai egyesüljetek! feliratot mázoltatta. Ezek az ünnep napján üresen (!) közlekedtek városszerte. (E villamosokról nagyszerű képek kerültek fel a Fortepanra – és e könyv oldalaira. De a vörös színről eddig nem volt tudomásunk.) Egyébként is hatalmas erőssége a könyvnek az illusztrációs anyag. Számos külföldi villamos képét is élvezhetjük. Cseppet sem túlzás, hogy ez a korszak volt a villamos aranykora Budapesten. Ez akkor minden zűrzavar ellenére egyben a műszaki élvonalat jelentette. Tartok tőle, hogy a könyv formátumát a pénzszűke határozta meg, de jó, hogy a gondos és szeretetteli tervezői munkát nem kellett megspórolni. Egyedül a gemkapcsok bőséges szerepeltetésében nem tudott rendszert felfedezni a figyelmes és lelkes recenzens. Bőségesen van olyan oldalpár, ahol mindkét oldal tetején láthatjuk a kapcsot. Van ahol csak a fényképet „tűzi oda” a laphoz, de vannak olyan oldalpárok, ahol egyik oldalra sem jutott. Ha a Budapestről szóló tudáshoz való hozzájárulásról beszélünk, akkor nem megkerülhető egy későbbi internetes változat kérdése. A nyomtatott példányok elfogyta után erre valószínűleg érdemes lenne közpénzt is költeni. Ha már egyszer – eléggé el nem ítélhető módon – megszűnt a fővárosi helytörténeti könyvkiadás, feltámasztásán nem a „mindent vissza” elv alapján kellene gondolkodni, hanem úgy, hogy a főváros pályázati úton megváltást fizethetne egyes könyvek teljes anyagának elektronikus (és ingyenes) hozzáféréséért. Ezt nyilván a Szabó Ervin Könyvtárhoz lehetne telepíteni. Végül is egy zsebre vágható, állandóan olvasgatható forrásértékű szakmunka született. Egy egész hetet képes bearanyozni. Mondja meg őszintén: hiányozhat ez az Ön polcáról? ● (Jószöveg Műhely Kiadó, 2012, layout és tördelés: Harsányi Tamás, 256 oldal, ára 3490 Ft.) Több kiemelkedő, iskolateremtő történészünk életművében játszik kiemelt szerepet Budapest történetének kutatása. A Fővárosi Levéltár gyűjteményes kötetekben kívánja az érdeklődők rendelkezésére bocsátani az ilyen tárgyú, elszórtan megjelent munkáikat. Jelen kötetben Kövér György több évtizedes kutatásai során (magyarul csak részben publikált) előadásait, műhelytanulmányait és eddig kiadatlan kéziratait gyűjtöttük össze, mely a magánbankokon, nagybankokon és jegybankokon keresztül a nemzetközi konzorciumokig magába foglalja e kutatási terület főbb kérdéseit. Ára: 3000 Ft Megvásárolható Budapest Főváros Levéltárának titkárságán (1139 Budapest, Teve utca 3-5.) A gazdagon illusztrált kötet azokat az épületeket, épületegyütteseket mutatja be, amelyeket 2012-ben helyi védelemre méltónak ítélt Zugló, hogy épített örökségeként átmentse a jövőnek legértékesebb házait. A kötet függelékében a műemléképületek és a fővárosi védelem alatt álló épületek listáját is közreadja a munka: teljes képet alkothatunk a városrész megőrzésre érdemes épületeinek köréről. Ára: 2000 Ft Egy kézen megszámlálhatóak (sőt) azok a budapesti kerületek, amelyeknek helytörténeti műhelyei rászánták magukat a nagy munkára: hogy megalkossák városrészük lexikonát, azoknak a szócikkekbe foglalt tudnivalóknak az összességét, amelyek jellemzik múltját, jelenét, épületeit, értékeit, mindazt, amit róla tudni lehet és tudni érdemes. Zugló lexikona igazi sikerkiadvány volt, amikor először megjelent. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy ez már a harmadik kiadása. Ára: 2000 Ft KÖVÉR GYÖRGY: A PESTI CITY ÖRÖKSÉGE (BANKTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK) Budapest Főváros Levéltára BUZA PÉTER: ZUGLÓ ÖRÖKSÉGE Budapest Főváros XIV. kerület Zugló Önkormányzata Herminamező Polgári Köre-1990 FODOR BÉLA: ZUGLÓI LEXIKON Szaktudás Kiadó Ház A zuglói kötetek megvásárolhatóak a Lipták-Villában, Zuglóban, a Hermina út 3. szám alatt
