Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Szántó András: ÉDES ÉLET - Farsangidőn, cukrászbálon
a lehetséges gavallérokat. A bálrendezőség persze igyekezett ennek elejét venni: a karszalagos fiatalurak kötelessége volt az ilyen leányokat, sőt terebélyes mamáikat is fölkérni egy-egy fordulóra. A szomorúbbak aztán a cukrászdában vigasztalták magukat. Mert e bálok idején nagy forgalmat bonyolított a kitelepült üzlet. A Fővárosi Vigadóban például nagyon elegáns kis helyiség állt rendelkezésre a bérlők számára, hogy bemutassák készítményeiket. A jelentős reklámértékű helyekre egyenesen pályázni kellett, így ugyanis a közönség megismert olyanokat is, akikhez egyébként nem vagy csak nagyon ritkán jutottak el. Sokszor előfordult, hogy a Vigadó báljaira nem a közeli Kugler, hanem Wikus, Oroszy vagy Hau er mester, sőt a várbeli Ruszwurm cukrá szat szállította a süteményeket. Rendszerint mégis a közelebbi műhelyek kerültek képbe. A legnagyobb megtiszteltetés természetesen az volt, ha egy rangos mester az éves cukrászbálon tudott kirukkolni, bemutatkozni az újdonságaival. Összipari táncrendek Térjünk vissza a táncrendekhez, amelyek sok mindent elárulnak a hajdani bálokról és korukról. Sokszor iparművészeti műremekek, az elegánsabb eseményekre több műhely – könyvkötő, ötvös, díszműiparos – készítette a különleges darabokat. Igényes világ volt: Budapesten a millennium idején több mint negyven, az 1912-es jegyzék szerint pedig már több mint száz könyvkötő-műhely, -üzem és mester dolgozott, csaknem egyharmaduk készített táncrendeket is. A nagyobb szállodák és rendező helyek (Vigadó, Budai Vigadó, nagyobb éttermek) év közben is adtak megrendeléseket a díszes és egyedi kivitelű, kézi gyártású ültetőkártyákra és menülapokra is. A táncrend sokszor miniatűr makett volt: a regattabálra evezős csónak készült rézből és acélból, a jogászbálra régi jogi tekercs fémből és selyemszalagokból, a mérnökökére a Lánchíd vagy rajztábla és háromszög vonalzók kicsinyített mása, és így tovább. Néhány a képeinken bemutatott mesterművek készítői közül: Valuska J . tánc rendkészítő, Rózsa-u. 57., Benkő (?), özv. Réthy A. Józsefné díszmű-készítő, Barossutca 3. II. em. 23. (a hölgy fia, Réthy Jó zsef cukrászdája a Baross u. 109-ben volt), Paulik Károly jelvény és bálicikk készítő mester, Bp., X. Golgota út 15. sz., Hanser József könyvkötő és díszműáru készítő, IV. Irányi u. 20. A bálozó hölgyek a táncrendjüket vagy már a bál előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor a vacsoraasztalon, a névre szóló menükártya mellé helyezték el számukra. Mint már jeleztük, a táncrend tulajdonképpen programfüzet. Tartozott hozzá egy apró ceruza is, mellyel a bál táncainak felsorolása (keringő, polka, francia négyes, csárdás stb.) mellé a táncra felkérő gavallér nevét jegyezték be. A rovatokba a bálozó hölgy írta be, hogy melyik táncot kinek ígérte. A táncrendet a hölgyek egy zsinóron függő kis akasztóval rögzítették a ruhájukhoz, a kesztyű-kötőjükhöz vagy a legyezőjükhöz. Természetesen a cukrászbálokra is az ipart, szakmát jellemző eszközöket mellékeltek a táncsorrend beírására szolgáló kis nyomtatott füzethez. Ezekből mutatunk be néhányat annak érzékeltetésére, hogy milyen igényes és változatos volt a paletta, másrészt hogy már akkoriban is milyen becsben tartották ezeket a kis tárgyakat. Az emlékként generációkon át őrzött tárgyakról sajnos nem jegyezték fel, hogy milyen sikert arattak velük a hölgyek: sikerült-e minden táncot „eladni”, és volt-e igazi eredménye – például házasság. De a lényeg, hogy sok fennmaradt belőlük – a mai gyűjtők legnagyobb örömére. Krém és habostorta Az évente, rendszerint az éves szakkongresszus utáni estén megrendezett bálokon természetesen a szakma „krémje” – vagy stílusosan „habostortája” – vett részt. Minden jelentős városból ott volt egy-két mester, Budapestet képviselte a legnagyobb csapat. A családtagokkal együtt négyszázhatszáz vendég is megjelent ilyen jeles alkalmakon, s a kiszolgáló személyzet is legalább százötven-kétszáz főből állt. Szervezők, teremőrök és irányítók, szakácsok, cukrászok, pincérek és mosogatók. Írásunkban nem vállalkozhattunk e kedves és édes témakör teljes felderítésére, a szabott terjedelem sem engedné a bemutatást (a mai Cukrász Ipartestületből pedig keményen kiutáltak, amikor a segítségüket kértük). Úgyhogy meg kell elégednie az olvasónak mindazzal, amit eddig itt elolvashatott, néhány korabeli fotóval, táncrenddel meg azzal a két tudósításrészlettel, amelyeket most keretesként ide idéztünk. ● A fotók és a tárgyak forrása a szerző gyűjteménye 23 BUDAPEST 2013 február Cukrászbál: Patyolat fehér zubbonyaikat ünnepi feketével, gömbölyű vászonsipkáikat pedig angol-aczélos köcsög-kalappal cserélik fel ma este a legédesebb mesterség, a czukrászat ifjai. A habfánkok, vajastészták és tortaszeletek édes, finom költészete, ma egy csomó szép leány óráit lesz hivatva megédesiteni, a kik ebben a héringszagu bőjti időben sem idegenkednek a „czukros emberek” mulatságától. Esti kilencz órakor érkezik meg a Vigadó nagytermébe Bauer Samuné, a czukrászbál lady patronesse, Balázs Kálmánnak ez alkalomra kibővitett zenekara a hagyományos, szép Rákóczy indulóval fogadja, azután pedig rögtön megkezdődik a táncz. A rendezőség czukor-csokorba rejtett tánczrenddel kedveskedik az „édes nagysád”-oknak, a kiknek díszes névsorát egyelőre titokban tartják és csupán annyit árulnak el, hogy csak magától Kugler czukrászdájától 18 szépséges szép lány vonul fel a bálra. A tánczokat egy ez alkalomra fogadott tánczmester rendezi, a ki füzértánczot is rendez ez éjjel. (A Magyarország című napilap báli rovatából, 1896. március 5.) Táncrend — Cukrász bál 1933 (az Obermann cég plakettjével)
