Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Szántó András: ÉDES ÉLET - Farsangidőn, cukrászbálon
a leányukat is „bevetették” a „boltba”. Az volt a tapasztalat (Wikus Károly cukrász mester megfogalmazásában hangzott el először), hogy minél fiatalabb és csinosabb az eladólány, annál jobb a forgalom – pláne, ha még a lány is eladó... Ha megfelelő tehetségű és szorgalmú segéd mutatkozott a környéken, akkor beházasodhatott az üzletbe, ahol társak lettek az alapítóval. Számos nagynevű és még ma is híres cukrászat követte ezt a megoldást a Kugler-Gerbeaud családtól a Ruszwurm on át az Auguszt okig. Ha ez nem jött össze, maradt a klasszikus megoldás. A farsangozók táncolva-ismerkedve gondoskodtak a dinasztiák tovább élő jövőjéről. A legfőbb „kellékek” ezeken az eseményeken az eladósorban lévő leányok voltak. S egy másik fontos kellék: a táncrend. Ez a kis füzetecske tartalmazta a táncok sorrendjét, mellettük üres helyet hagyva a jelentkező partnerek neveinek. A csinosabb – vagy módosabb – szülők leányainak az este első perceiben betelt a könyvecskéjük, sőt korábban is lehetett jelentkezni a beírásra valamely estélyen, szalonokban vagy személyes látogatások alkalmával. A kevésbé kelendő hölgyek több táncnál „petrezselymet árultak”, azaz a helyükről nézték a forgatagot, de akadt olyan is, aki egész idő alatt csak vágyakozva figyelte 22 BUDAPEST 2013 február Táncrend — Meinl Kör Jelmezes tánc estély 1935 Az 1936-os szakmai bál Debrecenben volt, de a világháború után döntően Budapesten rendezték a bálokat. Az 1936-os találkozóról fennmaradt egy fotó, melyet a budapesti Schäffer műterem készített 1936. február 12-én a résztvevő cukrászok egyik asztaltársaságáról − rendszerint ez a fotós kísérte mindenhová vidékre is a Cukrász Ipartestület vezetőit a fontosabb események megörökítésére
