Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Szántó András: ÉDES ÉLET - Farsangidőn, cukrászbálon
kolozsvári jótékonysági egyleti bál is sok családot tudott mozgósítani a tanyákról és kis falvakból is. Sokszor egészen apró helységek szerveztek ilyen eseményeket Kiskunlacházától Bereg-monostorig, melyeknek éppúgy nyereségeseknek kellett lenniük, mint a „nagyoknak”. A költségeket ugyanis a bevételekből, a jegyek árából kellett finanszírozni, az önköltségen felüli részt tudták aztán a szervező közösségek javára fordítani. A cukrász ipartestületek éves költségvetésében is külön tételként szerepelt ez a summa. Legyen csinos az (eladó)lány! A kezdetekkor, a 18. században a kialakulóban lévő cukrászat ugyanolyan mesterség volt, mint bármely más iparosság, igaz, kevésbé volt jövedelmező s rangos, mint a közvetlen haszonnal kecsegtető kovácsoké, szabóké, asztalosoké. A 20. század elejére azonban az „örömök és élvezetek” édes iparága felnőtt társaihoz. A cukrászok ipartestületének éves bálján például az 1900-as években már a főpolgármester és az udvari méltóságok vállalták a fővédnökséget. A szakmát művelni mindenkor kemény munkát jelentett, a mestereknek a hétköznapokon – sőt ünnepeken is – nagyon kevés idejük maradt a társasági életre. Hát még az inasoknak és a segédeknek! A feleségek a legtöbb esetben bolti kiszolgálóként segítettek az üzletvitelben, az iskolák elvégzése után, tehát 16-18 éves koruktól pedig 21 BUDAPEST 2013 február Táncrend – a Cukrász Ipartestület Bálja (Cukrászsüveg) Táncrend – Cukrászok bálja 1911 Táncrend – Cukrászbál 1930 (Habüst és habverő dísszel) Táncrend — Cukrász-bál 1927 (bőr függődísszel)
