Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Templom a Lehel téren
vá nézünk, van hová adakozni, és javára szolgál, hogy a perselyek is igényesen megmunkált fém (bronz?) dobozok. Különösen örvendetes ez ahhoz képest, hogy másutt láttam már persely gyanánt farostlemez ládikát. A gyóntatószék a templom jellegzetes berendezési tárgya, itt ebből több van, nem is értem, miért ennyi, nyilván nem használják mindet. Már csak azért is biztosan nem, mert némelyiket láthatóan raktározásra használják. Szerencsére ezek jóval később készült darabok. Kivitelük igényessége meg sem közelíti azokét, amelyek a templom építésekor készültek. Ezek hatalmasak, szinte házak a házban. A padok szépek, sötétbarnára pácoltak, hagyományosak. Elöl, a szentély előtt három sorban egyedi térdeplős székek sorakoznak, mögöttük még egy sor sima Thonet támlásszék, csak ezek mögött kezdődnek a padsorok. Az oltár hatalmas, klasszikus, az ereklyetartó a dísze, aranyozott domborműves ajtóval. A szembemiséző oltárt, szószéket, az új liturgikus tér berendezését Bardon Alfréd egyetemi tanár tervezte. Ha bemegyünk, baloldalt, szépen kivilágított fülkében látványos betlehemi jelenet. A felette lévő freskóról jut eszembe, bizony a gazdag festésű falak stílusa meglehetősen eltérő, változó színvonalú. A színes üvegablakok pompásak. A főbejárat közelében egy magányosan álló háromszemélyes pad az egész enteriőr legjobb darabja. A román korszak és a szecesszió, valamint a harmincas évek remek keveréke. Mellette a mai kor terméke a két „faliújság”. Ennyit züllöttünk volna igényességben? ● 15 BUDAPEST 2013 február
