Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Gyilkosság a Modori utcában
széltek a jól értesültek Hűvösvölgyben. Valicsek-szigeti Szabó-Hecskó fél évszázad alatt fölhalmozott s így „befektetett” vagyonáról. Arcgaléria A MARISKA LAK előtt álló csoportosulás szereplőinek azonosítása sok okból bizonytalan. Akiket a nagycsaládból, szomszédságból megtaláltam, azoknak a legtöbbje nem ismerte az 1914-ben itt lefényképezett személyeket. Alakjuk ráadásul eltörpül az 1933. évi adat szerint évi több mint 3000 korona adóköteles bevételt termelő nagy ház árnyékában. Akiket teljes bizonyossággal azonosítani tudtak: a sor jobb szélén álló, itt későbbi önmagához képest még meglepően elegáns Hecskó János s mellette a felesége, szigeti Szabó Mária. A sorban következő, a bemozdult alak, egy serdülő leányka neve és sorsa azt hiszem most már örökre homályban marad. (Talán) özvegy Valicsek Jánosné következik, a házépítő, az akkor még osztatlan vagyon teljességének tulajdonosa, aki akkor 74 éves, de lehet, hogy a korán megöregedett Guoth Ágnest látjuk: Hecskóné édesanyját (57 éves). Ez az utóbbi variáció kevésbé valószínű, ugyanis gyakorlatilag kizárható, hogy a ház tulajdonosa ne lett légyen ott a felsorakozottak között. A félig Valicsekné előtt álló leánykával három gyermek egyszer megszakított sora kezdődik, közülük csak az elöl és jobb szélen állóról gondoljuk, hogy ő a második, az ifjabbik Szabó gyerek, Hecskóné 18 éves öccse, Sándor. Aki alatt azon a télen beszakad majd Valicsek bányatava, gyönge volt még a jég, hogy elbírja a korcsolyázót, ott pusztult szegény Sándor gyerek. Öt felnőtt áll a hátuk mögött. Feltételezhető hogy valamennyien Guothok. A csokornyakkendős úr vélhetően a szokolyainál ifjabb Guoth Lajos budapesti pati kus – Ágnesnek egy eddig nem említett bátyja –, mellette az 1877-ben, egy ifjabb nemzedék tagjaként született Gyula áll, Lajos unokaöccse, foglalkozására nézve „utazó”. A fehér blúzos hölgy Gyulának a húga, az 1888-ban Pozsonyban született Mariska. Gyula öccse következik, ugyancsak nyári kalapban: Guoth Bélá nak hívják. Építész a szakmája, ő tervezte a Csepeli Szabadkikötő műtárgyainak legtöbbjét. A gyilkosság 1960. május 19-én, csütörtökön késő délután egyeztették a terv részleteit a Modori utcai galeri sihederkorú tagjai. Fiúk, lányok s egy fiatalember, akivel a társbérlő egyik leánya néhány hétvége óta a Nagyréten hetyeg. Már napokkal előbb lyukat fúrtak a veranda mennyezetén, hallgatózni, adatokat gyűjteni arról, hogy ha majd megölték az öregeket, hol keressék, hol lelik fel az értékeiket. Négyen főzték ki a gyilkosságot. A társbérlő két leánya – a Budaörsi úti textilgyárban dolgoztak –, s a Nagyréten felcsípett, mostanra közeli ismerőseik, egy 24 éves férfi és a köztiszteletnek örvendő hidegkúti hentes 16 esztendős fia, O. K. Ott aludtak a házban a huszadikára virradó éjszakán a lányoknál. Reggelre kiderült, a 14-essel szemben lévő 5-ös számú házban élő három társuk az éjszaka meggondolta magát. Így aztán elálltak eredeti tervüktől, hogy a Valicsek-tóba lökik be őket. Nem olyan nagy baj, biztatták egymást, úgyis nehéz lett volna ürügyet találni, amivel a helyszínre csalogathatták volna őket. Úgy döntöttek, nyomozóknak adják ki magukat, 11 BUDAPEST 2013 február A tetthely Bányató a bánya helyén
