Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Gyilkosság a Modori utcában
János kőműves, pallér és háztulajdonos személyében, aki 1840-ben kapott pesti polgárjogot ötven kemény forint kipengetése után (de a mi Jánosunk valahol másutt, 1830-ban született). 1898 körül épít házat kőfejtője szomszédságában (Hűvösvölgy 552, majd Hidegkúti út 115. a száma). Itt dolgozik, itt él párjával, Guothfalvi (ejtsd: gót) Guoth Máriával. A mészkőtömböket jobbára az 1890-es évektől bányássza ki a telkén, ezek nagy részét az évtized, illetve -század végén a hűvösvölgyi villamospálya kialakítása során építi be (a vonalat 1900-ban adják át a forgalomnak). A mai Modori utca végén mélyített fejtés legfeljebb egy évtizeden át ha szolgál, a nagyjából tíz méteres művelési mélységet elérve föltör a víz, kerek tavacska keletkezik, megnézheti ma is, aki erre téved, igaz, kerítés mögül: egy sokkal később kiparcellázott ingatlan házi látványossága. Mert Valicsekék már akkor, az 1900-as évek első felében kezdték a maguk bányáját, földjét értékesíteni. Valicsek János 1911-ben, Guoth Mária 1916-ban meghalt, gyermekük nem volt. Örököseik a húszas években már nélkülük folytatták ezt a nyereséges műveletsort, míg be nem telt házakkal a bányához vezető földút mindkét oldala. Nos, ezek a készbe belecsöppent örökösök voltak Hecskóék. Gouthfalvy Gouthék Guoth Máriáról, a családnak erről az ágáról, sajnálatosan keveset tud Guothfalvy Guoth Erzsébet nyugalmazott fizikatanár. Ő maga is sajnálja, s nagyanyjának, Masch ke Karolinának rója fel tájékozatlanságát, aki, számára teljesen érthetetlen módon, semmiféle kapcsolatot nem tartott a szűkebb, pláne a tágabb rokonsággal. Holott Guoth Gyula Losoncon született révkapi tánynak volt a felesége, aki Valicseknének (Máriának) édestestvére volt. A Guoth család Nógrád megyei eredetű, de a 18-19. században született családtagok neve mellett nem csak az ehhez a megyéhez tartozó helységnevek kerülnek elő a családfán. Ott van köztük például Vác, Pozsony, Szokolya. De nem vitás: ez mind az ország északi fertálya. Mária és Gyula (s további tíz testvérük) édesapja, Lajos élt Szokolyán. Nem éppen népszerű tevékenységet űzve, adószedőként tartotta el a családját. (Nem csak hogy nem népszerű, de nem is igazán előkelő, már ha arról is tudunk, hogy az ő atyjaura, János a vármegye táblabírója volt). Lajos gyermekei közül a legkisebb volt az az Ágnes – Mária kishúga –, aki nővére 1916-ban bekövetkezett halála után megörökölte a hűvösvölgyi Valicsek-ingatlant. Ekkor Ágnes már régen férjnél van. Innen a szomszédból, Pátyról jött el érte a Hűvösvölgybe szigeti Szabó Sándor . Hogy mikor vette feleségül, nem tudni. De bizony nem volt már fiatal: sírtáblájáról leolvasható, hogy 1857-ben született (leánya 1894-ben, a fia pedig 1896-ban). Meglehetősen zavaros lehetett ez a házasság, bár alig tudunk róla valamit. Olvashatni egy csődeljárás hirdetését: 1898-ban Pátyon dobra verik szigeti Szabó Sándor nagygazda teljes vagyonát,. És Ágnes 1910 körül – de lehet, hogy már sokkal előbb – gyermekeivel együtt átköltözik Valicsekékhez. Férjeura nélkül. Továbbá és végül, amikor elkészül a remetekertvárosi Szentlélek templom, és az altemplomi kriptába – ahol Hecskóék kifizették saját örök nyughelyüket – urnákban áthozzák a rokonokat, a feliratok és a mátrikula tanúsága szerint a férj hamvai kimaradnak a sorból. Ágnes és Szabó Sándor leányát Máriának keresztelik: a családban Mariskának becézik. Így írja alá azt a képeslapot is, amelyben Szabó Margitkát az éppen akkor vadonatúj hűvösvölgyi nyaralóba invitálja 1914-ben. A derék nagy ház homlokán a felirat: MARISKA LAK. A „tóparti” egyszerű, földszintes Valicsek-házból átköltözik ide az építtető, özvegy Valicsek Jánosné, s mivel a két szinten négy lakást alakítottak ki, vele együtt némely Guoth-rokonok is. Továbbá – s történetünk szempontjából főleg – a famíliába beházasodó dr. Hecskó János bankhivatalnok, aki 1913-ban vette nőül a levélírót, szigeti Szabó Mariskát. 1913-ban nyújtotta be Bánszky Mihály a ház terveit (később magának is épített az utcában egy nagy házat). Özvegy Walicsek Jánosné 1915 májusában kapta meg a használatbavételi engedélyt. De szemmel láthatóan lakták már akkor is, 1914-ben, amikor képeslapunk felvétele készült, bár azt nem gondoljuk, hogy a felsorakoztatott hölgyek-urak-gyerekek között ne lenne alkalmi vendég is – vélhetően ugyancsak a családból. Egy rejtőzködő egzisztencia Mariska későbbi férje is északról, a Felvidékről érkezik, a huszadik század első éveiben. Felnőttkori környezetében, de itt, a Hűvösvölgyben is mindenki úgy tudta, aki még emlékezett ilyen régi apróságokra, hogy 1928-ban azért adatta a Modori nevet az utcának, amelyben a háza(i) állt(ak), mert a Pozsony vármegyei Modorban látta meg a napvilágot. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint viszont a megye egy másik kis falujában, Bogdányban (Bogdanovce) született 1882-ben. Az utcanév-adás igazi magyarázata örökre elveszett. Hecskó a jeles nagyszombati gimnáziumban érettségizett, vélhetően Pozsonyban szerzett jogi végzettséget, és onnan költözött húszvalahány esztendősen Pestre, a Vörösmarty utca 42. szám alatti hatalmas bérházba, miután sikeresen pályázott meg egy hivatalnoki állást a Magyar kir. Postatakarékpénztárnál. Előbb titkári, majd igazgatói beosztásban dolgozik a takarékosztályon, 1942-ben vonul vissza az aktív szolgálatból időközben megépült nyaralójába, ugyancsak itt a 9 BUDAPEST 2013 február Modori utca 3.
