Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Gyilkosság a Modori utcában
Ezt a képeslapot Glósz Évától kaptam – nem úgy, mint a többit ebben a sorozatban, amelyek legtöbbje a Budapest Antikvárium gazdag kollekciójából került ki. De Glósz Évához is úgy jutottam el, hogy egy másik anziksz szereplőinek leszármazottait kutattam (az ő történetüket írtam meg a sorozat első darabjaként, a BUDAPEST tavaly augusztusi számában). Fogalmam sem volt, ki lehetett az itt megszólított Szabó Margitka úrleány (akit Manci nak becéztek), s az őt szíves szó val a Hűvösvölgybe invitáló Mariska . Nos, amikor Glósz Éva előkereste a család fényképes dobozából ezt az anzikszot, a szereplők kilétére rögtön fény derült. Meg arra is, hol magasodik az a derék épület, amely előtt a magánkép szereplői majd száz évvel ezelőtt felsorakoztak. Igazán szerencsés fordulat. Elvégre Szabó Margitkát fölkutatni a bő évszázados mesz szeségből szinte lehetetlen volna. Még ha – ez a másik kiinduló adat lehetne – a lakott Hűvösvölgy akkoriban még csak néhány házat számolt is. Nem szánom módszertani útmutatónak az ilyesféle kutatásokhoz se ezt, se a MAGÁNANZIKSZ eddigi s ez után következő fejezeteit, úgyhogy lábnyomaimba lépve nem lesz lehetséges az olvasónak is végigjárni az utat, amit szűk fél év alatt megtettem, miután – ismétlem, szerencsémre – a kezdet kezdetén Glósz Éva segítségével rögzíthettem néhány információt. Az épület a Modori utca elején áll, Hecskó János é volt. Az ő feleségét hívták Mariskának. Glósz Éva édesanyjának, azaz Szabó Margitkának, másként Mancinak volt a leánykori barátnője. Aki akkor a József körúton lakott a szüleivel, de éppen az idő tájt költözhettek (valaki, talán a postás? áthúzta az eredeti címzést). Hecskót és a feleségét (Glószné barátnőjét) valamikor negyvenöt után, itt, a Modori utcában, brutálisan meggyilkolták. Valicsek bányát nyit A fővárosi címtárak bizonytalan körvonalú képet adnak azokról a tulajdonviszonyokról, amelyek a 19. század utolsó harmadában jellemezték Hűvösvölgynek ezt a dűlőjét (a régi források a mai Modori utca környékét Nyéki dűlőnek nevezik). Ami biztos: a névvel csak jóval később, 1928-ban ellátott utca területét Valitsek (Valicsek, Wallitsek, Walitsek) János vala mikor az 1880-as évek közepén-végén vásárolhatta meg, hogy ott kőbányát nyisson. Vezetéknevéből észak-magyarországi (felvidéki) eredetre következtethetünk, de erről közelebbit nem tudunk. Ahogy a Valitsek ősökről se. Talán csak a kőbányás fiú atyját találtuk meg egy másik Valitsek 8 BUDAPEST 2013 február Gyilkosság a Modori utcában szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László Főleg a két világháború közötti időszakban sokasodtak meg azok a postát is megjárt levelezőlapok, amelyeknek hátoldali magánüzenetét az egymással kapcsolatba lépő magánszemélyek s magándolgaik megjelenése egészítette ki, a lap képes felén. Első osztályú rejtvény nekünk, akiknek már semmi közünk az életnek az idők során elveszett mondataihoz, jeleneteihez, szereplőihez. Megfejtésükkel Budapest polgárvilágának történelmi üzenetei válnak személyes tapasztalatainkká. MAGÁNANZIKSZ Őnagysága Szabó Margitka úrleánynak Budapest VIII. József körút 45. III. e. 15 a. Budapest 914 AUG 22. Hüvösvölgy, 1914. VIII. 21. Kedves Margitkám! Igéretemhez képest értesitlek, hogy bármikor szivesen látunk csak jöjj kedvesem mielőbb a viszontlátásig sokszor csókol Mariska. Értesits nehány sorban Mancikám, mikor jösz. Örömmel várlak.
