Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Gács János – Hidvégi János: Köznév lett a tulajdonnévből
Mint említettük, Budapest élen járt a rendszer bevezetésében. Ez érthető, hiszen a konflisok és fiákerek állomásrendszere már 1912-ben igen sűrű volt: az akkori, a mainál jóval kisebb főváros területén 111 állomáson várták egyfogatúak, 35 állomáson pedig kétlovas bérkocsik a „pasasérokat”. A lovas bérkocsikon már 1910 óta kötelező volt a taxaméter, s ebben az évben Budapesten már 1452 gépkocsi volt forgalomban, minden készen állt tehát a gyors kifejlődéshez. A bér-gépkocsi engedélyért folyamodóknak kártalanítási összeget kellett letétbe helyezniük, amelyet a lófogatúakat üzemeltető iparosok kaptak meg. A főváros tanácsa azt is kikötötte, hogy a forgalmasabb állomásokon telefonállomásokat kell létesíteni és fenntartani. Haltenberger ennek a követelménynek is eleget tudott tenni, amikor megvásárolta Drost szabadalmait. Az is elősegítette a fejlődést, hogy a rendőrség feloldotta az úgynevezett kötött állomásrendszert: a lovas bérkocsikkal ellentétben az autótaxik bármelyik állomásra beállhattak, és útközben is vállalhattak fuvart. 1914-ben a főváros tanácsa a forgalmi igényeket figyelembe véve az addigi ötszázról 350-re szállította le a forgalomba helyezhető géperejű bérkocsik számát. Ez év február 18-án járult hozzá a tanács negyven állomáson a Drost rendszer bevezetéséhez, részben földkábelek, részen ideiglenes légvezetékek segítségével. Lényegében a város szinte minden fontos csomópontjára kerültek drosztok. Az 1920-as évekig is a rendőrség határozta meg az egyes állomásokon várakozható kocsik számát. 1931-ben összesen 195 taxiállomás volt a fővárosban, amelyek közül 88 volt felszerelve a készülékkel. A telefonos taxirendelések száma egyre emelkedett: a rengeteg külföldit vonzó 1938-as Eucharisztikus Kongresszus idején például volt olyan nap, hogy 5295 hívást is fogadtak, 1940 karácsonyán pedig 8672-en rendeltek telefonon. Ebben a számban természetesen az állomásokról és az egyéb készülékekről rendelt kocsik is benne vannak. 1941-ben helyezték üzembe az Autótaxi Vállalat új, modern telefonközpontját. A II. világháború természetesen visszavetette a taxizást is, azonban az újjáépítéssel ez a tevékenység is újjáéledt. Az ötvenes évek zsúfolt tömegközlekedése és a magán személygépkocsik szinte teljes eltűnése nyilván jót tett az államosított taxicég fejlődésének. 1964-ben (Nagy-Budapest jócskán megnövekedett területén) 142 Drost rendszerű és 21 úgynevezett fakultatív állomás üzemelt. Ez a szám a 90-es évekig sem nagyon változott, bár a tervek erőteljes továbbfejlesztéssel számoltak. Azonban ekkor már megjelent a vezeték nélküli kommunikáció is: a hatvanas években két-három, majd végül tíz, URH adóvevővel felszerelt ellenőr segítette a forgalom szervezését. A piacgazdaságra való áttéréssel párhuzamosan élénk, néha kíméletlen konkurenciaharc alakult ki a taxivállalatok, illetve vállalkozók között a drosztokra való beállás joga körül. 1999-ben a főváros a taxiállomások üzemeltetésére megalapította a Taxiállomás Kht-t. 2006-ban Budapesten még 308 taxiállomás volt, 1421 férőhellyel. Ez a szám mára hozzávetőlegsen negyvenre csökkent, amelyek közül mintegy húszat a Főtaxi üzemeltet. Látható hogy a mobilkommunikáció általános elterjedése szinte teljesen fölöslegessé tette a fix helyen lévő állomásokat, hiszen csaknem mindenki a zsebében lévő telefon segítségével rendel kocsit, a központ diszpécsere pedig, mivel az előtte levő térképen a GPS alapú helyzetjelzés alapján látja, melyik szabad taxi van a legközelebb, azt küldi a helyszínre. Ez az úgynevezett csendes címkiadási rendszer, amelyet a főváros éppen a közelmúltban tett kötelezővé a társaságok számára. Ez azonban cikkünk témáját csak any nyiban érinti, hogy bár a fejlődés végleg eltüntette, múzeumi darabbá tette a pesti utcára egykor oly jellemző készülékeket, a bérkocsik központi irányításának Drost által megalapozott rendszere éppen a mai technika által válhatott szinte tökéletessé. Nagyon is helyénvaló tehát, hogy az állomások elnevezése emlékeztet a hamburgi feltalálóra. ● A cikk megjelenését támogatta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 23 BUDAPEST 2013 december Pobeda a drosztnál (1960-as évek) FŐTAXI, diszpécserközpont (1970-es évek) A vezető a kocsi számát jelző tárcsát tekeri (1960-as évek)
