Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Gács János – Hidvégi János: Köznév lett a tulajdonnévből
Ha megpróbálunk utánajárni, ki is volt Theodor Drost, és miben állt találmányának lé nyege, számos megválaszolatlan kérdésbe ütközünk. De mindenekelőtt feltűnik, hogy ez a német innovátor éppúgy „elmagyarosodott”, mint Jules Verne , azaz Verne Gyu la. A Google-ben a „Droszt Tivadar” kife jezésre 96 (persze jórészt egymást átfedő) találatot kapunk, amelyek gyakorlatilag mind a Főtaxi vállalat centenáriumához kapcsolódnak, a „Theodor Drost” név beütése azonban mindössze hét találatot eredményez. Ebből is három magyar nyelvű, s ugyancsak a taxiállomásokkal foglakozik, a négyből pedig, a német találatok közül, az egyik egy tudós ornitológusra, a másik egy cukoripari feltalálóra, kettő pedig 18. századi katonákra vonatkozik. Úgy tűnik tehát, ez a hamburgi feltaláló fontosabb nekünk, magyaroknak, mint bárki másnak a világon – beleértve szülőhazáját is. Azt hihetnénk, hogy az eredeti forrásokból, azaz a szabadalmi adatbázisokból többet tudhatunk meg róla és találmányáról, azonban annak ellenére, hogy a technikatörténeti kérdésekben minden esetben ajánlatos ezeket a dokumentumokat és nem a „guglit” nézegetni, megint csak talányokba ütközünk. Theodor Drost két szabadalmi bejelentést tett Magyarországon, 1910 decemberében, és 1911 novemberében. Ugyanezeket a találmányokat hasonló időpontokban bejelentette az USA-ban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában és Dániában. A magyar bejelentéseken ebben az időben fel kellett tüntetni a bejelentő foglalkozását is, mindkét iraton így szerepel: „Theodor Drost kereskedő”. A későbbi hivatkozások, vélhetően a mérnöki alaposságú szabadalmi leírásból következtetve, mérnökként emlékeznek meg róla. Persze valaki mérnöki végzettséggel is lehet kereskedő, mindenesetre ennek kiderítése is érdekes feladat lehetne. Drost végzettségénél azonban érdekesebb a találmány műszaki tartalma és a később megvalósult rendszer közötti hatalmas különbség. A gyönyörű rajzokkal illusztrált szabadalmi leírásokban olyan, meglehetősen bonyolult, de igen nagy alapossággal kidolgozott készülékek láthatók, amelyekbe a bérkocsi-állomásokra érkező kocsivezetőknek beérkezésükkor fémkorongokat kellett behelyezni, távozásukkor pedig onnan kivenni. Az e „bárcák” által elektromechanikus úton keltett jelek útján továbbították az információt a kerületi központba arról, hogy hány kocsi van az állomáson, vagy hogy éppen az utolsó is eltávozott, tehát szükséges lehet egy közeli állomásról átküldeni oda egy másikat. Megjegyzendő, legalábbis a magyar szövegből világosan kitűnik, hogy itt bizony nem autókról, hanem lovas kocsikról (konflisokról, fiákerekről) esik szó. A későbbi keltezésű, kissé továbbfejlesztett készüléket bemutató leírásban találhatunk egy fél mondatot s a rajzon egy kis részletet arról, hogy az állomásokon akár telefonkészülék is lehet. A fellelhető írásos és képi forrásokban nincs egyetlen arra vonatkozó adat sem, hogy a találmány szerinti eredeti, fémbárcákkal működő készüléket bárhol is megépítették, működtették volna. A Műszaki 21 BUDAPEST 2013 december Utasra váró nagykocsi és kiskocsi a Kerepesi úti MÁV bérház előtti droszton (1930 körül) Köznév lett a tulajdonnévből Droszt Tivadar emlékezete Gács János – Hidvégi János Lapunk tavaly áprilisi számában emlékeztünk meg Haltenberger Samuról, a fővárosi taxizás megalapítójáról. 2012-ben volt ugyanis a századik évfordulója annak, hogy az aradi Magyar Automobil RT (MARTA) vezetőjeként beadvánnyal fordult a fővároshoz kétszáz bérkocsi (akkori hivatalos fogalmazással: „géperejű bérjármű”) forgalomba állítása végett. A kapott engedély alapján 1913 nyarán állt forgalomba az első 25 autótaxi Budapesten. Még abban az évben felépült az Autotaxi Rt. telephelye a vállalkozásban szintén érdekelt Rechnitz Béla féle Ruggyantaárugyár telkén. A telephely ma is a Főtaxi Zrt. központjául szolgál, ritka példájaként az állandóságnak. Nos, ennek a rég született vállalatnak azóta bizonyított sikeréhez jelentősen hozzájárult, hogy a cég 1915-ben megvette Droszt Tivadar (azaz Theodor Drost) hamburgi feltaláló találmányát. Az erre épülő rendszer nevében máig őrzi alkotójának emlékét. Budapest a világon az első olyan városok közé tartozott, ahol ezeken az állomásokon taxit lehetett rendelni.
